máj 25, 2021
21 Views
0 0

Vannak iskoláskorú gyerekek, akik még nem éltek normális életet a szülőföldjükön

Written by

Otthonaikból elüldözött emberek tízezrei várnak évek óta iraki belső menekülttáborokban arra, hogy hazatérhessenek és új életet kezdhessenek. A problémáik csak első pillantásra tűnnek távoliaknak.

Már több mint egy éve a koronavírus-járvány határozza meg az életünket. Minden reggel figyeljük az adatokat, hány halálos áldozatot követelt a járvány, hány új beteget találtak az elmúlt huszonnégy órában, hányan jutottak hozzá védőoltáshoz, mit jósolnak a szennyvizeinkből nyert adatok. Összehasonlítjuk, hol jobb, hol rosszabb a helyzet hozzánk képest, és próbáljuk megtippelni, mikor kaphatjuk vissza a normális életünket.

Közben hajlamosak vagyunk teljesen megfeledkezni a világ pandémia előtti problémáiról. Pedig ezek nem oldódtak meg, csak éppen sokkal kevesebb figyelem jut rájuk.

Néhány iskola már működik, de több tetején még ott a géppuskafészek – írtuk két évvel ezelőtt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet iraki projektjéről. Ha lassan is, azóta folyamatosan javul a helyzet, de a koronavírus-járvány új kihívások elé állította a hivatásos segítőket. Nemcsak azért, mert a vírus a háború sújtotta területeket sem kíméli, hanem mert kevesebb figyelem irányul a munkájukra, így kevesebb forráshoz is jutnak – mondta el a 24.hu-nak Szatmári Barnabás, a szervezet iraki képviseletének vezetője.

Ökumenikus Segélyszervezet

Az Egyesült Államok és szövetségesei 2003-as inváziója pillanatok alatt döntötte meg Szaddám Huszein iraki diktátor több mint két évtizedes kegyetlen, korrupt, de stabil rezsimjét, a beavatkozás mégis hosszan elhúzódó, ma is tartó konfliktushelyzetet eredményezett. Amikor az amerikai csapatok 2011-ben kivonultak az országból,  káoszt hagytak maguk mögött, amit kihasznált az Iszlám Állam nevű terrorszervezet, amely három évvel később hatalmas területeket vont rémuralma alá mind Irakban, mind a polgárháború sújtotta Szíriában. Bár a dzsihádista szervezetet 2017-ben sikerült térdre kényszeríteni, Irak továbbra is instabil konfliktuszóna, ahol tízezrek élnek évek óta belső menekülttáborokban arra várva, hogy egyszer majd hazatérhessenek.

Az ő problémáik Magyarországról nézve talán távolinak tűnnek, de a 2015-ös menekültválság megmutatta, hogy milyen könnyen lehetnek belőlük az európaiak mindennapi problémái is. Az alapvető humanitárius szempontok mellett ezért is fontos, hogy segítsük azokat, akiket egyik napról a másikra tett nincstelenné és üldözött el otthonaikból a háború

– mondja Szatmári.

ATTILA KISBENEDEK / AFP Budapest Keleti pályaudvarára érkező bevándorlók 2015. augusztus 24-én

A segélyszervezet központja Erbílben, Irak északi, autonóm kurd tartományának fővárosában van. Kurdisztán nemcsak Irakot, de az egész Közel-Keletet tekintve is kitüntetett szerepben van. Moszul 2014-es elesése után az amerikaiak által támogatott kurdoknak sikerült Erbíl határától 40 kilométernyire megállítaniuk az Iszlám Állam offenzíváját, a térség így elkerülte a háború pusztítását. Erbíl ennek köszönhetően a nemzetközi segélyszervezetek és vállalatok központja lett, ami garantálja a közel-keleti értelemben vett stabilitást és biztonságot. Kurdisztán olyan, mint egy civilizációs oázis a térségben.

„Előfordulnak azért rakétatámadások, időnként különböző milíciák támadják a nemzetközi koalíciós erők bázisát, ahol magyar katonák is állomásoznak. Bár Erbílre nem jellemzők terrorcselekmények, de azért néha megjelennek hírek, hogy letartóztatták az Iszlám Állam alvó sejtjeinek tagjait, vagy megakadályozták a beszivárgásukat a térségbe. Mindemellett nem élünk állandó készültségben, az, hogy a világ egyik konfliktuszónájának közelében élünk, a mindennapokban leginkább abban mutatkozik meg, hogy a csapokból rossz minőségű, ihatatlan víz folyik, és néha órákra is elmegy az áram, ami a harmincöt fokos hőségben azért elég kellemetlen tud lenni.”

Bár Erbílnek is vannak olyan részei, ahová sötétedés után már nem szívesen mennek a szervezet munkatárai, a Kurdisztánon kívüli, iraki szövetségi területeken, ahol a projektjeik jó része zajlik, sokkal rosszabb a helyzet. A Ninivei-fennsíkon, vagy Szindzsárban, ami nem is olyan régen még az Iszlám Állam fennhatósága alatt állt, sokkal komolyabb biztonsági protokollok vannak érvényben.

„Elengedhetetlen, hogy valós időben, a saját szemünkkel tudjuk követni a programjaink végrehajtását, de az új projektek szervezése és a már működők koordinálása miatt is folyamatosan utaznunk kell, ami azt jelenti, hogy a munkatársaink hetente többször, alkalmanként akár több napot is a terepen töltenek.”

Ökumenikus Segélyszervezet

Iraki irodájuk a munkatársak, és a folyó projektek számát tekintve is bővült az utóbbi időben. Jelenleg öt magyar és tizenkét helyi kolléga dolgozik több tucatnyi helyszínen. Szatmári azt mondja, nehéz egy konkrét számot mondani arra, hogy összesen hány helyen vannak jelen, hiszen a futó projektek száma folyamatosan változik, de nagyságrendileg harminc iraki lokációt mondana.

A segélyszervezet lerombolt lakóházakat és iskolákat újít fel, ivóvízhálózatokat, öntözőcsatornákat állít helyre.

A végső cél minden esetben az, hogy az évek óta iraki, belső menekülttáborokban élő emberek hazatérhessenek, és új életet kezdhessenek, az iraki kormány pedig idővel átvegye majd azokat a feladatokat, melyeket most a segélyszervezet futtat. Ennek az elérése pedig nehéz és időigényes.

„Vannak iskoláskorú gyerekek, akik már menekülttáborokban születtek, és soha nem tapasztalhatták még meg, hogy milyen a normális élet. Az Iszlám Állam kiűzése a megszállt területekről csak az első lépés volt, ezután következett az aknamentesítés, az alapvető infrastruktúra, az utak újjáépítése, és csak ezek után, az alapvető életfeltételek megteremtésekor jövünk a képbe mi. Bár több ezer család tud már most is hazatelepülni heti, havi szinten, az még nagyon messze van, amikor majd az utolsó ember is elhagyhatja a menekülttábort. Folyamatosan fennáll annak a lehetősége, hogy az embereknek egyszer csak elegük lesz a várakozásból, és úgy döntenek, inkább máshol, például Európában próbálnak új életet kezdeni, de a terepen egyelőre azt látjuk, hogy türelmesek, és bíznak a hazatérésben.”

A koronavírus miatt jóval kevesebb forrás jut a világ korábbi problémáira, így az iraki helyzet rendezésére is, miközben a járvány sokat rontott a helyzeten.

A 39 milliós Irak a járvány második hullámát éli. A Johns Hopkins Egyetem adatai szerint az április 18-a és 24-e közötti hét napban rekordszámú, közel 55 ezer új esetet regisztráltak, de még május első hét napján is több mint 39 ezret. A járvány kezdete óta május 7-i állás szerint az országban összesen közel 1,1 millió igazolt fertőzés történt, és közel 16 ezer ember halt meg a koronavírus okozta betegségben. A március elején elindított vakcinaprogram finoman szólva is lassan halad, április végéig mindössze 300 ezer ember kapta meg legalább az első védőoltását.

„Irakra óriási nyomást helyez a járvány. Ahogy a fertőzéshullámok erősödnek és enyhülnek, folyamatosan rendelnek el lezárásokat, majd lazításokat. Ahol rengeteg ember él napról napra, kétkezi munkából, ott nem lehet hetekig, hónapokig tartó kijárási korlátozásokat bevezetni. Ugyanakkor az egészségügyi rendszer sokkal kevésbé fejlett, mint az európai országokban, vagyis viszonylag hamar összeomolhatna, ha nagy tömegben árasztanák el a kórházi ellátást igénylő, súlyosabb esetek. Ezért most különösen fontos, hogy egészségügyi akciókat hajtsunk végre Irakban: Szindzsárban például két egészségügyi központ felépítésén dolgozunk jelenleg.”

Ökumenikus Segélyszervezet

Súlyos tragédia történt április végén. Legalább 82 ember halt meg és további 110 sérült meg, amikor felrobbant egy oxigéntartály és tűz ütött ki egy koronavírus-betegeket ellátó bagdadi kórházban. Az iraki belügyminisztérium szerint emberi mulasztás történt, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ország egészségügyi rendszerét, ami teljesen tönkrement a szankciók, a háborús károk és az elhanyagoltság évtizedei alatt, az elmúlt évben végletekig túlterhelte a koronavírus-járvány.

Bár a zsúfolt menekülttáborok a fertőzés terjedésének ideális terepei lehetnének, a szigorú biztonsági intézkedéseknek, és a segélyszervezetek munkájának köszönhetően eddig sikerült elkerülni, hogy járványgócokká alakuljanak.

Ez óriási eredmény, tekintve, hogy nem csak megfelelő védőeszközökhöz sokkal nehezebb hozzájutni, mint mondjuk Magyarországon, de elegendő tiszta víz híján még a rendszeres kézmosás megoldása is komoly kihívást jelent.

Szatmári Barnabás azt mondja, bár a világ számos pontján lehet, és kell is segítséget nyújtani a rászorulóknak, az Irakhoz hasonló területek azért különlegesek, mert bár rendkívül összetett kihívást jelentenek, a befektetett munka látványos eredményekhez vezet, így az ember folyamatosan érzi, hogy van értelme annak, amit csinál.

24.hu/kulfold/2021/05/25/irak-menekult-iszlam-allam-valsagovezet-okumenikus-segelyszervezet/

Komment írása

Article Categories:
24.hu
banner

Vélemény, hozzászólás?