jún 5, 2021
0 Views
0 0

Tokió 2020: „Bármi előfordulhat, az is, hogy a legjobb leszek”

Written by

Tokióban lezárul egy korszak, ám az olimpián még nagyot dobna a kétszeres világbajnok: 200 vegyesen a döntőbe jutás az elsődleges célja.

Cseh Lászlót a számok nem foglalkoztatják (Fotó: archívum)

 


Hirdetés

 – A döntést meghozta, utazik Tokióba, az ötödik olimpiájára, ám az elmúlt hónapok lelki oldaláról még nem beszélt: e tekintetben mennyire volt nehéz időszak?
 – Nem is lelkileg viselt meg igazán, sokkal nagyobb nehézséget jelentett, hogy végig józan ésszel, majdhogynem kívülről figyeljem magam – mert bizony az eszem sokszor mondta azt, hogy nem vagyok jó állapotban, vajon érdemes-e így folytatni? Az edzések jól mentek, ám a versenyek idején úgy éreztem, nem biztos, hogy folytatnom kell.

 – Akkor itt rögtön álljunk meg: az úszók gyakorta nyilvánulnak meg így, ám a hétköznapi ember nem biztos, hogy érti, miért nem sikerül a verseny, ha jó állapotban van a sportoló, merthogy az edzéseken minden rendben van?
 – A versenyzéshez mindig kell valami extra, nálam pedig hiányzott ez a plusz.

 – Ez valami olyan, amit minden évben újra elő kell hívni? Az ember azt hinné, ennyi idősen, ennyi tapasztalattal a háta mögött már rutinszerűen jön.
 – Ezt a rutin nem hozza elő, ráadásul, ha már a koromat említette, hiába töltöttem el két és fél évtizedet a sportágban, e tekintetben nem előny, sőt, éppen emiatt nehezebben is jön, a csúcsformához nem elég néhány nap pihenés.

 – Hogy vacillál, hogy bizonytalan a döntést illetően, világosan látszott a márciusi országos bajnokságon, mégpedig abból, hogy kerülte a nyilvánosságot: nem ahhoz szoktunk, hogy Cseh László nem nyilatkozik egy-egy futam után.
 – A viselkedésemnek egyetlen oka volt, nem akartam hülyeségeket beszélni. Nem úsztam jól a magyar bajnokságon, magamba ugyan nem roskadtam, de az járt a fejemben, lehet, hogy abba kellene hagynom.

 – Sós Csaba nem ezt mondta, inkább kitolta a határidőt a tokiói csapattagság kihirdetését kétszáz vegyesben. Azt már ön mondta a budapesti Európa-bajnokságon, hogy a kapitány így adott egy harmadik opciót is önnek.
 – Igen, mert én csak a két végletben gondolkoztam, abban, hogy vagy megyek Tokióba, vagy abbahagyom. Utólag már belátom, jót lépett a kapitány, csak…

 – Igen, elmondta: beavathatta volna előzetesen a döntésébe Sós Csaba. De vajon miért érezte így? Ez járna minden érintett úszónak, vagy kifejezetten Cseh László privilégiuma?
 – Most, hogy kérdezi, talán nagyképűségnek tűnik, de igen, lehet, hogy az eddigi eredményeim alapján vártam volna el a külön bánásmódot, azt, hogy leülhetett volna velem a kapitány még azt megelőzően, hogy a nyilvánosság elé áll. Főleg azért, mert az előzetesen kihirdetett elveken változtatott némiképp.

 – Sós Csaba nem szorul védelemre, de lehet, hogy nem is a kapitány változtatott rajtuk, hanem a koronavírus-járvány. Talán védhető álláspont, hogy nem egy 2019-es időeredmény alapján akarta megadni a csapattagságot.
 – Ez valóban így van, és lehet, hogy sarkítom az egészet, mégis úgy érzem, volt egyfajta kapkodás is mind az Európa-bajnoki, mind az olimpiai csapat kapcsán. És persze, 2019 már két éve volt, vagyis megértem azt az álláspontot, hogy az akkor úszott eredmény réginek minősül, de vajon lett volna értelme tavaly csúcsformában lenni – a világjárvány kellős közepén?

Fotó: Tumbász Hédi

 – Ott tartunk, hogy a kapitány adott egy harmadik opciót. Az előbb részletezett sértettségen kívül mit érzett még Sós Csaba döntése kapcsán?
 – Hogy nem futamodhatok meg. Nem hagyhattam abba, hiszen Sós Csaba adott egy lehetőséget. Egyébként sem szoktam feladni semmit, de azzal, hogy ezt megtette, az út, hogy visszavonulok és nem utazom Tokióba, semmissé vált. Ezt be kellett látnom még akkor is, ha a kapitányi döntés kapcsán az első gondolatom valahogy így szólt: nem vagyok benne a tokiói csapatban – jó, akkor abbahagyom.

 – Ahogyan Sós Csaba, ön sem szorul védelemre, és Isten ments, hogy bántsam, de: nem érzi úgy, hogy korábban szerencsésebb lett volna meghoznia a döntést a pályafutása végét illetően?
 – De, persze, lehet, hogy már kimondhattam volna korábban is, hogy vége. Nem mondtam. Ezek után a mostani helyzetet kellett és kell jól kezelnem. Nem tagadom, nem volt jó megélni, hogy már sokan nem úgy foglalkoztak velem, mint korábban, hogy voltak, akik éreztették, inkább már máshol kellene lennem.

 – Egy ilyen nehéz időszak után jött a budapesti Európa-bajnokság, amelyen kétszáz vegyesen háromszor úszott jó időt, s lett végül negyedik. Elégedett volt a teljesítményével?
 – Nem, mert nem én nyertem… De nézzük reálisan. Egész jól ment az úszás, ráadásul a mezőny is sokat fejlődött, azt hiszem, megálltam a helyem.

 – Zavarja, hogy jóval fiatalabbak szaladgálnak ön körül az uszodában?
 – Öreg vagyok én már bárkihez képest… Persze, egyre jönnek a fiatalok, ami amúgy tök jó, el kell fogadnom, hogy hiába úsztam annak idején világraszóló időket, ez az élet rendje.

 – Az Európa-bajnokságon nem úszott rosszul, mégis kért néhány napot annak kapcsán, hogy eldöntse, vállalja-e a tokiói olimpiát. Miért?

 – Nem akartam hirtelen felindulásból dönteni, szerettem volna, ha leülepedik az egész, át kellett gondolnom sok mindent. Beszéltem Wladár Sándorral, a Magyar Úszószövetség elnökével, Sós Csaba szövetségi kapitánnyal, és természetesen edzőmmel, Plagányi Zsolttal, de leginkább a feleségem, Dia véleménye számított. Az megnyugtató volt azért, hogy mindenki támogatott, biztosított arról, hogy mellettem áll, akárhogyan is határozok – úgy éreztem, nem kerülhetek ki vesztesen a helyzetből.

 – Mi húzta az igen felé? Az például, hogy a tokiói lesz az ötödik olimpiája, motiválta?
 – A számok egyáltalán nem foglalkoztatnak, hogy még egy olimpián ott legyek, nem szerepelt az érvek között. Inkább azt kellett átgondolnom, lehet-e keresnivalóm az élmezőnyben. Nem az ötös szám a lényeg, hanem hogy képes vagyok-e minőséggel és tartalommal megtölteni ezt az olimpiámat is.

 – Képes lehet rá?
 – Már beszélgettem erről az edzőmmel, végigvettük, mennyit is kellene javulnom ahhoz, hogy megfeleljek az elvárásomnak. Odateszem magam az edzéseken, kihozom magamból a maximumot, meglátjuk, mire lesz elég Tokióban.

 – Megkönnyebbült valamelyest, hogy kimondta, amit sokáig nem, hogy az olimpia lesz az utolsó versenye?
 – Igen. Nem tagadom, sokáig nem volt tiszta a kép, eddigi életem meghatározó szakaszát zárom le nemsokára, éveken keresztül az úszáshoz igazítottam mindent, ez most megváltozik, ám úgy érzem, hogy akkor sem fogok összezuhanni, ha lezárul a korszak – nem könnyű a váltás, senkinek sem az, de remélem, hogy most már nem okoz nekem problémát.

 – Döntött, és ott lesz az ötödik olimpiáján, amelyen minőségi úszásra törekszik. Ez mit jelent, mi jelenik meg az álmaiban?
 – Első körben a döntőt szeretném megcélozni, onnantól pedig már bármi előfordulhat, az is, hogy a legjobb leszek.

www.nemzetisport.hu/uszas/tokio-2020-barmi-elofordulhat-az-is-hogy-a-legjobb-leszek-2830461

Komment írása

Article Categories:
nemzetisport
banner

Vélemény, hozzászólás?