okt 15, 2020
19 Views
0 0

Rákosi viperából manapság 40 nap alatt egyet sem lehet fogni, ezen próbál változtatni egy intézmény

Written by

A sztyeppmaradványok egyik különleges lakója, a rákosi vipera 1912-ben az ország egész területén elterjedt fajnak számított, a felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen mérgeskígyó populációja mára viszont a szakirodalmakban szereplő 31 élőhellyel szemben, mára csak a Hanságban és a Kiskunságban maradt fenn. A teljes hazai állományt 500 példány alatt taksálják a kutatók, így 1992 óta természetvédelmi szempontból a veszélyeztetett állatfajok legkiemeltebb kategóriájába tartozik, míg a természetvédelmi értéke 1.000 000 Ft.  A csak hazánkban honos hüllő kritikus helyzetét nemzetközi szinten is felismerték: a Berni és a Washingtoni Egyezmény listáján is szerepel, melyben a védelmére hívják fel a figyelmet.

A rákosi vipera kipusztulása ellen küzd 1993 óta a Rákosivipera-védelmi Központ, akiknek többek között a munkájuk fontosságát mutatják be november 1-ig a Miskolci Állatkert Oktatótermében látható a rákosi viperáról szóló vándorkiállítás keretén belül.

A faj állományának csupán a töredéke maradt meg

A védelmi Központ által indított fajvédelmi program keretén belül a kígyók tenyésztése 10, különböző élőhelyről befogott egyeddel indult, mára pedig mintegy 700 hidegvérű lakója van a központnak. A vipera program 1993-ban kezdődött el, ekkor kezdték el felmérni a faj hazai állományát, 2004-ben épült meg a központ, majd 2010-ben indult meg a viperák visszatelepítése.

2004 óta három és fél ezer rákosi vipera született a központban, ezeket 2010-ben  kezdtük visszatelepíteni, olyan 600-700 egyedet

– nyilatkozta lapunknak Péchy Tamás, a Rákosivipera-védelmi Központ vezetője, aki elmondta, hogy a nedves és száraz területek rejtőzködő életmódot folytató lakójának egyedszámának a csökkenése évszázadok óta a rétek értékes gyepterületeiről szól. “Ezeket fölszántottuk, beépítettük, így lezsugorodtak az élőhelyek, miközben az intenzív gyephasználat sem kedvezett nekik”.

A régi szakirodalmakban sem szerepelnek pontos adatok a viperával kapcsolatban, de a populáció hirtelen csökkenését remekül szemlélteti az intézmény vezetőjének története:

Az egyik élőhelyen egy 70 éves férfi fiatal korában egyetlen délelőtt 40 darab rákosi viperát fogott. Ma 40 nap alatt egyet sem fogunk.

A program, ha ezt az elterjedési számot nem is tudja majd reprodukálni, a Központ vezetője már azt is győzelemként könyvelné el, ha nem hetekig kellene keresni a viperákat:

nem hiszem, hogy ekkora egyedszámot tudunk majd produkálni, de azon sürgősen változtatni kell, hogy hetekig járjuk a réteket és nem találunk egyetlen viperát sem.

Ezért többek között élőhelyrekonstrukcióba kezdtek. A Kiskunsági Nemzeti Parkban illetve a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban tájidegen erdőket vágtak ki, hogy egyfelől az élőhelyeket összekapcsolják, másfelől ezeken a területeken gyeprekonstrukciót végezzenek. Így jelenleg hat és félezer hektárnyi füves területet sikerült létrehozni, ami ideális lesz a faj betelepítéséhez.

Hiába mérges, sok ragadozó étlapján szerepel

A rákosi vipera visszaszorulásában közrejátszó okok közül az élőhelyeinek eltűnése csak az egyik probléma, a fő gondot a rá vadászó, elszaporodott ragadozó állatok okozzák, mint például a róka, a borz, a vaddisznó vagy az egerészölyv.

Péchy elmondta, hogy nemrégiben sikerült elnyerniük egy újabb Life Natura programot az Európai Unió ökológiai hálózatától – Az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához -, amiből elsőként technikailag átépítik a Központot, ugyanis a kígyók tárolóbokszai már nem megfelelőek.

A költségkeretből végre a legfontosabb változás is megvalósulhat, történetesen, hogy a nemzeti parkok intenzív együttműködést kötnek a vadásztársaságokkal, megpróbálva visszaszorítani azokat a ragadozókat, amik veszélyeztetik a viperát. Következő lépcsőfokként pedig a szintén gondot okozó szárazság miatt, a parkok a rétek esetében nedves foltokat fognak létrehozni.

– tette hozzá, aki szerint jó irányba halad a Központ munkája, amit évente 1000-1500 ember látogat. Az tapasztalják a 20 évvel ezelőtti állapothoz képest, hogy az emberek mentalitásában is változás állt be: ha valaki kígyóval találkozik, többségében már nem az az első reakciója, hogy megpróbálja agyonverni, inkább telefonálnak a véletlen találkozást követően, és igyekeznek megtudni mit csináljanak az állattal. Ahogy az is örvendetes és pozitív a programmal kapcsolatban, hogy a kitelepített állatokból sok megmarad, és már a természetben szaporodnak. Ugyanakkor a vezető megjegyzi, hogy a visszatelepítési programok mindig hosszú időt, valamint rengeteg munkát ölelnek fel.

Nem csoda, hogy amikor arról kérdeztük a szakértőt, hogy mennyi idő még az 1993-ban kitűzött céljuk, vagyis, az egymástól elszigetelt 10-11 kis létszámú állomány megerősítse – ezzel életképessé tétele -, Péchy válaszként bizakodóan is még legalább 20 évet említ.

alfahir.hu/2020/10/15/rakosi_vipera_rakosiviperavedelmi_kozpont_pechy_tamas_termeszet_kornyezetvedelem

Komment írása

Article Categories:
alfahír
banner

Vélemény, hozzászólás?