Sze 30, 2020
10 Views
0 0

Minszk egy magyar szemével

Written by

Puskaporos a hangulat Európa utolsó diktatúrájának mondott Belaruszban. Nem sokat tudunk erről az országról, amit a leggyakrabban az öreg kontinens utolsó diktatúrájaként szoktak emlegetni, éppen ezért kértük meg A. K. Norbertet, aki közel két évig élt Minszkben, hogy mutassa be nekünk ezt országot, meséljen a belarusz emberekről, a belarusz életérzésről.

Egy nagy nemzetközi divat cég képviselőjeként a volt szovjet tagállamok voltak Norbert munkájának helyszínei, Kazahsztánban, Ukrajnában és Üzbegisztánban is járt számos alkalommal, ám Minszket, Belaruszt ismerhette meg a legjobban.

Milyen gondolatokkal, benyomásokkal érkezett Minszkbe, amikor a cége oda helyezte?

Mielőtt kiköltöztem többször több napot is eltöltöttem a belarusz fővárosban, ahol magyarként úgy tekintettek rám, mint annak idején a szocializmusba mi magyarok a gazdag Nyugat-európaiakra. Amolyan kiemelt személyként kezeltek, ami azt jelentette, hogy autót küldtek elém a reptérre, a legjobb és az egyetlen európai sztenderdnek megfelelő szállodában lakhattam és mindenből csak a legjobbat kaptam. Ennek ellenére a hazafelé tartó repülőn annak ellenére, hogy számos posztkommunista országban jártam már, mindig az a gondolat volt bennem, hogy sosem keljen majd itt élnem, erre a sors alaposan megviccelt.

Norbert 2011-ben költözött Minszkbe, a várost és Belarussziát is valóságos időutazásnak nevezte, szerinte a hangulat, a miliő a 70-es évek végi, a 80-as évek eleji Magyarországot idézi. Úgy nyilatkozott, hogy az élet minden területét a kettősség jellemzi. Az emberek életstílusa, ruházata, a város autóparkja is vegyes, a régi irhabunda mellett, a legutolsó divat szerint öltözködőket is látni, ahogy a volt szocialista országok autói mellett a legújabb Mercedesek és Porsche-k is feltűnnek, ám ezek leginkább az ott élő módos törökök tulajdonában vannak. Nagyon sok török él kint, mert Lukasenká és Erdogán nagy cimborák és erősek a gazdasági kapcsolataik. A gazdag török üzletembereknek ez kész paradicsom, hiszen valóságos kiskirályként élnek ott és gyakorta választanak maguknak feleséget a fantasztikusan szép belarusz nők közül.

Hihetetlen rend és tisztaság jellemezte Minszket Norbert szavai szerint, különösen a történelmi belvárost nevezte csodálatosnak, sok felújított épülettel, ami leginkább Varsóhoz hasonlított. Mindezek ellenére egy buborékhoz hasonlította, ami kívülről szép, ám belül zárt és fojtogató.

Mi jellemzi az üzleteket, a szolgáltatásokat?

Hiányt én nem tapasztaltam, különösen nem alkoholból (nevet), ott is vannak hipermarketek, csak nem a nálunk ismertek. Olyan előfordulhat, hogy mondjuk a két legnagyobb Cola gyártó közül csak az egyik kapható, de ha az ember kacsint az eladónak, sok dolog előkerülhet a pult alól, csak pénz kérdése, ahogy az szocializmusban nálunk is volt.

Az ön európai középvezetői fizetése ott mire volt elég?

A mindennapokban úgy éltem, ahogy a helyiek, kifőzdében ebédeltem, közértben vásároltam, de a cégem fizette a lakásomat, illetve annak számláit. Ezzel havi szinten 800-900 Eurót tudtam félretenni még úgyis, hogy a hétvégéken eljártam szórakozni, bulizni, éttermekbe, ahol nem igazán figyeltem rá, hogy mennyit költök. Az árak nagyon barátiak voltak a magyar középrétegnek.

A belarusz emberekről azt mesélte Norbert, hogy eleinte kifejezetten zárkózottak, visszahúzódóak, ám amikor jobban megismerik az idegent és világossá válik számukra, hogy nem egy nagyképű, nyugati fölényeskedőről van szó, mint az ő esetében, megnyílnak, elfogadnak.

Nagyon segítőkészek, kedvesek a minszkiek, szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem a valódi belarusz életet, az ottani emberek mindennapjait.

Arról is beszélt az interjú alanyom, hogy Minszkben egy panelház lakásában lakott, ami ott nagyon jó körülménynek számít. A korábbi munkahelye által bérelt ingatlan egy 70-es évekbeli vadi új magyarországi panelnek felelt meg egy jó környéken. Jól idézi az ottani viszonyokat, hogy nyaranta 3-4 hétre mindig leállították a meleg vizet és akkor a jó öreg forralós módszerrel főztek és tisztálkodtak az emberek.

A belarusz társadalomból a generációk közötti óriási különbséget emelte ki Norbert, meglátása szerint a 30-35 év felettiek az úgymond szocialista rendszerben ragadtak, akik általában mogorva, keserű, zárkózott emberek, míg a náluk fiatalabbak egészen mások.

A belorusz ifjúság egy kulturális paradicsomot hozott létre magának, a világhálónak köszönhetően sok addig ledönthetetlennek tűnő határ megszűnt. Ők már utazgatnak, átjárnak Varsóba, Rigába, de még mindig Moszkva a legnépszerűbb, amolyan régiós főváros számunkra. Ezek a srácok már több nyelven beszélnek és szomjazzák a tudást, legyen szó technikáról, művészetekről vagy bármi másról. Hihetetlen underground klubokban, stúdiókban jártam, ahol DJ-k, festők, fotósok és mindenféle képző, illetve előadóművész mutatja meg magát. Ők azonnal befogadtak, talán szerénytelenül hangzik, de magyarként amolyan sztárként tekintettek rám, úgy vélték én a szabad nyugatról való vagyok. Ezekben a fiatal tehetségekben egy fantasztikus közösséget ismerhettem meg, akik nagyon összetartanak, segítik egymást. Őket ismerve tapasztaltam meg, hogy a belarusz emberek vágynak a szabadságra.

A legmegdöbbentőbb dolognak, amiről előtte nem tudott az ország sugárszennyezett részét említette, ugyanis a csernobili balesettől a Belarusszia területének jelentős része most is sugárfertőzött, lakatlan. Emellett többször figyelmeztettek rá, hogy ne mondjon semmi olyat például Skype-on, ami rendszerellenes lehet, mert az lehallgatják.

Mennyire tudott utazgatni, illetve mennyire engedik, hogy egy külföldi az országon belül túrázzon?

Nem voltak korlátozások, sőt az egyik emlékezetes eset is egy utazáshoz köthető, amikor Minszkből Kijevbe vonatoztam a kollégáimmal éjszaka a vámosok ébresztettek a határon. Nagy fejtörést okozott nekik a magyar útlevelem. Sokat tanakodtak rajta, később kiderült, hogy azt hitték, hogy hamis, mert nem értették, hogy hogyan lehet belarusz vízumom. Kikérdezték a kollégáimat, hogy ki vagyok és mit csinálok, hova megyünk. Lényegében elképzelhetetlen volt számunkra, hogy valaki az Európai Unióból miért is akarna Minszkben élni. Egyszerre volt komikus és elkeserítő a jelenet. A szocializmus határátlépéseit idézte, amikor lekapcsoltuk a rádiót az autóban, a szülök gyerekeiket csendre intették és egy megfoghatatlan feszültsége volt az egész szituációnak.

Norbertet a jelenlegi helyzetről és az ország jövőjéről is kérdeztem. Szerinte sajnos a legkevésbé a belarusz emberek kezében van a sorsuk, inkább Putyin és a Nyugat, illetve az Egyesült Államok csatája ez. Szerinte, ha az orosz vezető enged, akkor nyugati segítséggel egy valódi demokrácia jöhet létre és szép jövő állhat az ország előtt. Azonban, ha a belarusz emberek kitartanak és Putyin nem enged, a Nyugat pedig igen, akkor könnyen polgárháború alakulhat ki, amelyben a magyarországi 1956-os eseményekhez hasonlóan fiatalok fognak dominálni, akiket szintén magára hagyott anno a fejlett világ.

(Borítókép: Tüntetők Minszkben 2020. szeptember 27-én. Fotó: Tut.by / Reuters)

index.hu/kulfold/2020/09/30/minszk_egy_magyar_szemevel/

Komment írása

Article Tags:
Article Categories:
Index.hu · Külföld
banner

Vélemény, hozzászólás?