máj 29, 2021
7 Views
0 0

Kitálalt a Blikknek Orbán Viktor egykori mentora: titkok a miniszterelnök fiatal éveiről

Written by

Orbán Viktor pályafutásának egyik közismert mozzanata, hogy mint fiatal ellenzéki politikus, az első szabad választásokat megelőzően az Oxfordi Egyetemen tanulhatott. Mégis, az azóta eltelt több, mint 30 évben feltűnően kevés információ látott napvilágot a későbbi miniszterelnök oxfordi időszakáról.

Orbán nagyon ritkán beszél oxfordi élményeiről, amikor viszont mégis megteszi, nagy jelentőséget tulajdonít az ott töltött időnek. Márciusban indított angol nyelvű honlapján például egyetlen mondatban foglalta össze politikusi pályafutását, és még abba is belefért az oxfordi kaland:

Egy kis faluból küzdöttem fel magam odáig, hogy jogot hallgathattam Oxfordban, és ellenzéki vezető, majd kormányfő lehettem.”

„Egy kis faluból küzdöttem fel magam odáig, hogy jogot hallgathattam Oxfordban, és ellenzéki vezető, majd kormányfő lehettem.” / orbanviktor.hu

„Egy kis faluból küzdöttem fel magam odáig, hogy jogot hallgathattam Oxfordban, és ellenzéki vezető, majd kormányfő lehettem.” / orbanviktor.hu

Cikkünkből azon túlmenően, hogy Orbán valójában mit is tanult Angliában, kiderül az is, hogy hogyan került ki Oxfordba, mennyire boldogult jól az angol nyelvvel, miként teljesített a híres egyetemen, és hogyan emlékszik rá oxfordi mentora, valamint egyik évfolyamtársa.

Egy jól sikerült interjú

Mikor Orbán Viktor 1989-ben jelentkezett a Soros Alapítványnál az oxfordi ösztöndíj-programra, több közeli fideszes bajtársa már túl volt ezen a kalandon: Szájer József 1987-ben, Németh Zsolt 1988-ban kapta meg a vasfüggöny mögül ezt a ritka lehetőséget. A program kulcsfigurája a lengyel Zbigniew Pelczynski oxfordi professzor volt, aki a nyolcvanas évek elején kitalálta és megszervezte lengyel és magyar diákok számára az oxfordi tanulás lehetőségét.

A felvételi követelményeket Pelczynski dolgozta ki. Ennek megfelelően Orbánnak levélben kellett jelentkeznie az ösztöndíjra, amit 1988 decemberében meg is tett. Jelentkezésében a fiatal politikus arról írt, hogy a civil társadalom újjászületésén keresztül vezethet az út a diktatúrából a demokráciába.

Nagyon gyümölcsöző lenne, ha néhány hónapot Oxfordban tölthetnék, hogy egy más nézőpontból tanulmányozhassam ezt a nagyon fontos kelet-közép-európai problémát – áll a francia L’Express által három évvel ezelőtt megszerzett levélben. Orbán kitért arra is, hogy több munkatársa (alighanem Szájer és Németh) is dicsérte az oxfordi körülményeket, valamint hogy általa tisztelt tanárokkal – köztük a név szerint megemlített Pelczynski professzorral – is módja lenne kint együtt dolgozni.

Két egykori oxfordi diák, Orbán Viktor és Szájer József az 1990-ben megválasztott Parlamentben / Fortepan / Szalay Zoltán

Két egykori oxfordi diák, Orbán Viktor és Szájer József az 1990-ben megválasztott Parlamentben / Fortepan / Szalay Zoltán

A jelentkezés jó benyomást tett Pelczynskire, különösen, hogy Orbán az angliai civil társadalom történetét akarta kutatni Oxfordban, elvégre ez volt a lengyel professzor szakterülete is. Hátra volt még azonban egy budapesti felvételi elbeszélgetés, amelyen rajta kívül két magyar származású oxfordi professzor, Solymár László mérnök és Kürti Miklós fizikus vett részt.

Orbán interjúja remekül sikerült. Mindhárman rögtön meggyőződtünk róla, hogy egy rendkívül tehetséges ember – mondta a Blikknek a most 96 éves Pelczynski. – Különösen izgalmasnak találtam Orbán választott témáját a brit civil társadalom fejlődéséről. Emiatt döntöttem el, hogy nem csak felvesszük az oxfordi Pembroke College-ra, hanem a mentora is leszek – magyarázta a lengyel társadalomtudós.

A ma is Oxfordban élő, 91 éves Solymár László mérnök-professzor halványuló memóriájára hivatkozva elhárította az Orbán felvételijével kapcsolatos érdeklődésünket.

Rocksztár az oxfordi tekintély ellen

Mire Orbán 1989 szeptemberében – 26 évesen – Oxfordba érkezett, már nem csak Magyarországon ismerték sokan a nevét. A kommunizmus bukása, a vasfüggöny leomlása egész Európát lázba hozta, és mint fiatal, szókimondó ellenzéki vezető, Orbán híre nyugatra is eljutott.

Diáktársai – legalábbis a politikatudománnyal foglalkozók többsége – hamar megtudta, hogy kicsoda, Orbán pedig a visszaemlékezések szerint egyáltalán nem feszélyezte magát az ódon falak között.

Viktorral a Pembroke College klubhelyiségében találkoztam először. Néha együtt ebédeltünk – sült krumplit, valami zöldséget és húst az egyetem menzáján, egyszer kávézni is feljött lerobbant kollégiumi szobámba. Jellegzetes akcentussal beszélt, de nem jelentett gondot neki angolul kommunikálni. Laza volt, karizmatikus, kissé csipkelődő; egy rocksztár személyiségjegyeit hordozta – idézte fel a Blikknek Orbán neve elhallgatását kérő egykori diáktársa, mára a szolgálataiért a királynő által az egyik tekintélyes lovagrend tagjává tett brit külügyi szakértő.

Oxfordban olykor felszínre kerülnek a hallgatók közötti osztálykülönbségek, de Viktor keresztülnézett ezen. Részt vett a társasági életben, de nem félt annak kötöttségeitől, és különben sem riadt vissza attól, hogy megszegje a szabályokat – ecsetelte a volt diáktárs.

Az olykor rideg oxfordi környezetre Orbán is kitért a Mandinernek adott interjúban:

Egy magyar diáknak az angol egy hideg világ, klasszikus osztálytársadalom, mindenkinek meglehetősen szigorúan definiált helye van, és a korlátokat ritkán szokták átlépni – mondta ezen ritka alkalommal, amikor oxfordi tapasztalatairól mesélt.

A Pembroke College az Oxfordban, ahol Orbán Viktor is tanult 1989 őszén / Shutterstock

A Pembroke College az Oxfordban, ahol Orbán Viktor is tanult 1989 őszén / Shutterstock

Orbán magabiztosságát alighanem növelte, hogy – Pelczynski emlékei szerint – összesen tizenöt magyar diák fordult meg abban az évben az Oxfordi Egyetemen.

Orbán csak úgy duzzadt az önbizalomtól. Természetes vezetőként emelkedett ki a többi 14 magyar diák közül – vélte a professzor.

Fent említett brit forrásunk élénken emlékszik azokra az alkalmakra is, amikor politikáról beszélgettek Orbán Viktorral. Ilyesmi természetesen többször is megesett. Mindketten radikálisnak vallották magukat, de az ő nézőpontjából Orbán már-már forradalmi figurának látszott az oxfordi idők alatt.

Viktor akkoriban harcosan kiállt a szabadság mellett és mindennemű tekintély és hatalom ellen. Ebben mára gyökeresen megváltozott – jegyezte meg a miniszterelnök oxfordi diáktársa.

Testben Oxford, lélekben Budapest

Orbán Viktor sikeres felvételije után Zbigniew Pelczynski, a politikatudományok professzora izgatottan várta, hogy tehetséges magyar tanítványával megkezdjék a közös munkát. Az első találkozásukon viszont némileg csalódnia kellett.

Amikor először leültünk egymással, Orbán közölte: ha Magyarországon időközben kiírják a választásokat, akkor ő hazautazik, itt hagyja az egyetemet. Ez decemberben aztán be is következett – mondta Pelczynski.

A Kelet-Európában végbemenő változásokat tevőlegesen is segítő lengyel professzor ezt a szándékot nem vehette zokon, Orbán pedig addig is a tanulmányi terv szerint tanulmányozta a liberális politikai filozófiát és a brit civil társadalom fejlődését.

Vért izzadtam Locke és Hegel civil társadalomról szóló filozófiai írásait angol nyelven olvasva – számolt be röviden oxfordi tanulmányairól új honlapján a miniszterelnök. Szenvedésein saját bevallása szerint csak történész professzora, az ékes magyarsággal beszélő skót Norman Stone tudott enyhíteni, mikor megnyugtatta: a téma nem könnyű, de fáradozásai értelmet fognak nyerni.

Ottléte alatt Orbán rendszeresen, minden második héten találkozott mentorával. Ilyenkor Pelczynski újabb és újabb témában íratott esszéket vele.

Az esszéi jók voltak, de nem briliánsak. Az volt a benyomásom, hogy fejben nem Oxfordban jár, hanem Budapesten – mesélte Pelczynski. A professzor szerint Orbán egyébként sem dédelgette egy tudományos karrier tervét.

Nem hiszem, hogy Oxford valaha is többet jelentett számára, mint egy eszközt a politikai karrierjéhez. Ez egy fontos rész volt számára a nagy egészhez – vélekedett.

A lengyel professzor tudomásul vette, hogy Orbánnak fontosabb volt a politikai-, mint az akadémiai karrier / Zbigniew Pelczynski / Facebook

A lengyel professzor tudomásul vette, hogy Orbánnak fontosabb volt a politikai-, mint az akadémiai karrier / Zbigniew Pelczynski / Facebook

Egy decemberi napon aztán, ahogy sejteni lehetett, Orbán betoppant Pelczynski szobájába, és közölte vele, hogy nem fogja befejezni oxfordi tanulmányait, mert kiírták a választásokat Magyarországon. Ez azt jelentette, hogy Orbán végül egyetlen trimesztert, azaz a teljes tanév egyharmadát végezte el az angliai egyetemen; oxfordi pallérozódása így csupán két hónapot tett ki. (Ennél hosszabb időt töltött a városban, de az őszi trimeszter – az úgynevezett „Michaelmas term” – során maga az oktatás hagyományosan 8 hétig, október elejétől december elejéig tart az Oxfordi Egyetemen.)

Arra a kérdésünkre, hogy kapott-e Orbán valamiféle értékelést ottani tanulmányai végén, Pelczynski azt felelte: – Nem igazán, hiszen nem is igen volt mit értékelni.

Orbán lengyel mentora a Blikknek nyilatkozva nem rejtette véka alá, hogy utóbb mélyen csalódott az akkor még liberálisnak hitt politikus 2010 utáni illiberális fordulata miatt. Amikor azonban 1989 decemberében elballagott Orbán kollégiumi szobájába, hogy elbúcsúzzon szép reményű növendékétől, még álmában sem gondolta, hogy így alakul majd a jövő.

Amikor beléptem a szobájába, az ágyban heverészett a feleségével és a kisgyermekükkel (Orbán Ráhel akkor volt 7 hónapos). Az a kép beleégett a memóriámba – mondta a nyugalmazott professzor.

Kínos viszontlátás?

Pelczynski akkoriban nem érezte semmiféle jelét annak, hogy Orbán Viktor politikai nézeteiben gyökeres változás fog beállni. Amikor a Fidesz 1998-as választási győzelme után az újdonsült miniszterelnök meghívta Budapestre oxfordi mentorát, Pelczynski örömmel látta viszont sikeres tanítványát. A nemzetközi politika színpadára frissen felpenderült miniszterelnök a dolgozószobájában fogadta a lengyel professzort, és némi csevej után a tanácsát kérte.

Elmondta, hogy meghívást kapott Washingtonba Bill Clinton elnöktől, de nem tudja, hogyan kezdeményezzen beszélgetést vele. Azt javasoltam, hogy egyszerűen mondja meg neki, hogy egykor mindketten az én tanítványaim voltak Oxfordban, majd nyújtsa át neki üdvözlő soraimat. Orbán rettenetesen megörült ennek – idézte fel Pelczynski.

Pelczynski a hatvanas évek végén Clinton mentora volt Oxfordban, ezt a későbbi amerikai elnök sosem felejtette el / Zbigniew Pelczynski / Facebook

Pelczynski a hatvanas évek végén Clinton mentora volt Oxfordban, ezt a későbbi amerikai elnök sosem felejtette el / Zbigniew Pelczynski / Facebook

A magyar miniszterelnök köszönete jeléül egykori mentorát is meghívta Magyarország és a többi kelet-európai ország 1999. márciusi NATO-csatlakozási ünnepségére Brüsszelbe. A ceremónia után Orbán és vendégei a Grand Palace étterembe mentek, hogy megünnepeljék a történelmi eseményt. Bár a csatlakozást még a korábbi, MSZP-SZDSZ kormány idején ratifikálta a magyar parlament, Orbán joggal fürdött a dicsfényben. Pohárköszöntőjében elmondta: azért invitálta meg a jelenlévőket – így Pelczynskit is –, mert mindannyian nagyon fontos szerepet játszottak az életében, és szerette volna ezt megköszönni nekik.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztunk, de ha lenne még egy, az rettenetesen kínos lenne számomra, hiszen Orbán már az önkényuralom felé kacsingat – mondta Zbigniew Pelczynski.

(A legfrissebb hírek itt)

www.blikk.hu/aktualis/politika/orban-viktor-oxfordi-tanulmanyai-1989-pelczynski-mentor/exbx69k

Komment írása

Article Tags:
Article Categories:
blikk
banner

Vélemény, hozzászólás?