márc 29, 2021
1 Views
0 0

Kis hely, nagy remények – a Puskás Akadémia mindenben a legjobbat tudja nyújtani

Written by

A Magyarországon működő államilag elismert futballakadémiákat bemutató sorozatunk harmadik állomása Felcsút volt. A Puskás Akadémiát jártuk be: láttunk csodát, és hallottunk az utánpótlás-neveléssel kapcsolatos megszívlelendő, értékes gondolatokat.

Amikor az ember Felcsúton jár, mindig azt konstatálhatja, hogy egyre épül, szépül.

A Puskás Akadémiát 2007-ben alapították. A korábban is hangulatos és remek fekvésű futballpályát – ahogy a klub hivatalos honlapja fogalmaz – makoveczi mesevilág veszi körbe. Az egykori terményraktárból csodaszép kollégium épült, aztán két évvel később mellette már az orvosi központ állt, megint két esztendő elteltével készen lett az étterem is. A Pancho Arénát 2014-ben adták át, a Puskás Akadémia Sport- és Konferenciaközpontot 2018-ban.

CSAK TESZTELÉS UTÁN

A környezet már első osztályú, sőt, nyugodtan kijelenthető, hogy világszínvonalú a hét kiváló minőségű edzőpályával, amelyből kettő fűtött, illetve a két nagyméretű, műfüves pályával és a Pancho Arénával. Ezen kívül meseszép a hatalmas konditerem, amelyben helyet kaptak tornaszerek – a testnevelés emelt szintű érettségire készülnek itt a felcsúti középiskolások – és egy bokszring is.

Persze ahhoz, hogy mindezt manapság megcsodálhassa az ember, előbb nagyon fontos ellenőrzésen, vizsgálaton kell átesnie. A jelenlegi helyzetben az akadémia területére csak negatív koronavírusteszttel lehet belépni, így körutunk – amelyen a Puskás Akadémia operatív vezetője, Havas Máté kalauzolt minket – az orvosi központban kezdődött: a komplexum jelenleg sajnos leglátogatottabb épületében gyorstesztre vártak minket. A hét elején, amikor a játékosok és a stábtagok visszatérnek Felcsútra, 180-190 teszt készül, hétköznap pedig akkor szükséges a procedúra, ha valaki tünetet produkál. Pozitív eredmény esetén következik a kikérdezés és kontaktkutatás, a beteg pedig az erre a célra kialakított elkülönítőbe kerül, oda kell karanténba vonulnia. A megelőző intézkedések viszont többnyire hatásosak, mert az akadémia területén egy szürke, szeles szerda délelőtt is nagy volt a nyüzsgés. Akadtak olyanok, akik a kollégiumi szobák mélyén online tanítási órán vettek részt, mások edzésre igyekeztek vagy éppen asztaliteniszeztek. Fiúk, lányok vegyesen, jókedvűen siettek aktuális teendőjük helyszínére, mert a felcsúti akadémián nem csak az erősebbik nem képviselői pallérozódnak, hanem hölgyek is, és a szakág egyáltalán nem szorul háttérbe, a lányoknak is minden lehetőségük adva van a fejlődéshez.

Liszkai Dezső akadémiaigazgató napokig képes beszélni a futballról (Fotó: Tumbász Hédi)

A Pancho Aréna halljában Liszkai Dezső akadémiaigazgató várt minket, aki előre hangsúlyozta, hogy készüljünk, mert futballról napokig képes beszélni.

„Óriási lehetőség nekünk is, hogy létrehozták az államilag elismert akadémiák rendszerét  – kezdte a szakember, aki korábban többek között Győrben dolgozott és a magyar edzőképzésben is fontos szerepe volt, vagyis széles rálátása van a magyar labdarúgás és utánpótlás helyzetére. – A jövő reménységei kiváló körülmények között tudják kibontakoztatni a tudásukat, és ha élni tudnak a lehetőséggel, az valamikor az egész magyar labdarúgás hasznára válik. Modern infrastruktúrát lehet teremteni, a legjobb szakembereket tudjuk alkalmazni, kiváló képzést, étkezést, szállást, egészségügyi felügyeletet és ellátást biztosíthatunk. Tényleg mindenben a legjobbat tudjuk nyújtani, és immár nem lehet hivatkozási alap, hogy nincs pályánk, nincs felszerelésünk, nincs buszunk. Az akadémiai dolgozók is a tudásuk javát adhatják, mi pedig biztosítjuk nekik az összes feltételt a munkájukhoz. Ezen már nem múlhat az eredményességünk. Ha a kiválasztórendszerünk piramisként tökéletesen felépül, akkor mi tényleg a legjobb fiatalokkal tudunk majd dolgozni.”

AZ EGYÉN A LEGFONTOSABB
– Tavaly az államilag elismert akadémiák közé sorolták a felcsúti intézményt. Immár tényleg minden feltétel megvan hozzá, hogy minőségi futballistákat neveljenek?
– Csak a saját helyzetünkről és körülményeinkről tudok beszélni, de nyilván erre irányul a kérdés is. Igen, minden adva van a színvonalas munkához – válaszolta Horváth Péter, a Puskás Akadémia szakmai és képzési vezetője. – Szokták mondani, hogy legfontosabb a szellemiség, a tartalom, amivel megtöltjük azokat a kereteket, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Amikor mi voltunk fiatalok, akkor is lehetett dolgozni, és fel is tűntek jó labdarúgók, közben mindig próbáltunk felzárkózni a nálunk magasabban jegyzett futballkultúrákhoz, vagy inkább a jobb feltételekkel rendelkező országokhoz. Most ezek a feltételek nálunk is biztosítottak, ha a pályák számát, minőségét nézzük, vagy éppen az edzéseszközöket, az edzéskövetési lehetőségeinket a kamerarendszer alapján. Óriási az előrelépés a sérült játékosok rehabilitációs lehetőségei területén. Ennél még fontosabb, hogy nekünk, edzőknek folyamatosan fel kell nőnünk a feladathoz. Kihívást jelent nekünk is ilyen feltételek mellett dolgozni.

– És ha jól gondolom, felelősség is.
– Így van. Amikor arról beszélünk, miként vagyunk jelen a játékosok napi fejlődésében, hogy a minőségi kapcsolat meglegyen velük, nekünk folyamatosan muszáj megújulnunk és felkészültnek kell lennünk.

– Mikor lehet majd arról beszélni, hogy eredményesen dolgoznak-e a jelenlegi feltételek mellett?
– Az akadémiánkra tizennégy éves koruk körül érkeznek be a játékosaink, és nagyon fontos, hogy milyen előképzettséggel rendelkeznek. A szenzitív időszak ennél korábbra tehető a gyerekeknél, ezért nem mindegy, milyen alapokat kapnak alacsonyabb korosztályokban, mert ez nagyban befolyásolja azt, hogy mi milyen munkát tudunk velük végezni. Az akadémiai évek alatt az események rendkívül felgyorsulnak, ma már egy tizenhét éves játékostól azt várják, hogy a felnőttfutballban szükséges tulajdonságokkal rendelkezzen, húsz-harminc évvel ezelőtt jóval később kellett igazán éretté válni. Immár lehetőségünk van arra, hogy az egyénnel tényleg az egyén szintjén foglalkozzunk. A beérési folyamatnak ez a kulcsa és ez a folyamat minden egyénnél más és más. A futballban mint csapatjátékban óriási kihívás, hogy mennyi időnk, energiánk, lehetőségünk van az egyénre koncentrálni. Sajnos néha még mindig túl hamar mondunk ítéletet játékosokról, pedig ha adnánk valakinek mondjuk még két évet, lehet, hogy ő futna be igazán.

– Mi az, amiben még kézzel fogható a fejlődés?

– A szakmai állományt sikerült bővíteni. Ha kimegyünk az edzésre, gyakori, hogy három játékosra jut egy edző, így nem eshet ki senki a figyelem szögéből. Ez lehet a siker másik kulcsa. Óriási előrelépés, hogy immár rengeteg információ jut vissza a játékosokhoz. Online-felületen nézhetnek edzéseket, ötleteket cserélhetnek másokkal, és ismereteket szerezhetnek, hogyan zajlik a jó tréning. A saját munkájukról, teljesítményükről folyamatos visszacsatolást kapnak, ennek pedig az az eredménye, hogy a játékos igényszintje elkezd nőni. Most már jönnek a fiatalok, és kérik a videókat, mi pedig nem tehetjük meg, hogy nem vagyunk felkészültek. Az élettani háttér felmérése, a tudományos eszközök pedig széles adathalmazt biztosítanak nekünk, a mutatókat, az eredményeket hasznosítanunk kell, fontos tudni, hogy mi fejlesztő hatású, mi lehet esetleg káros.

– Mi jelentene boldogságot önnek, mondjuk, öt év múlva a munkája nyomán?

– A gyerekek azért jönnek erre az akadémiára, hogy futballisták legyenek, nyilván az töltene el örömmel, ha látnám őket a legmagasabb szinten játszani. A magyar futball jövője kapcsán pedig a legfontosabbnak azt gondolom, hogy az egészen kicsiknél milyen munkát végzünk. Rengeteg az ügyes gyerek, azon a szinten van még feladatunk, ott kell igazán rendbe raknunk a futballunkat, hogy mi az akadémiákon tényleg igazán jól dolgozhassunk.

– És lát erre jeleket?
– Van még hiányérzetem. A tapasztalt, jó edzőknek oda kell állniuk a fiatalabb kollégáik mellé, és egységes, átgondolt koncepcióval lehetne minőségi munkát végezni. Ennek megalkotásában, támogatásában nagy felelőssége van a magyar futball irányításának. Vannak jó műhelyek, de azt látom, egyelőre eléggé elszigetelten működnek. Ha gördülékenyebb lenne a tehetségek felfelé áramlása, az egész labdarúgásunk fejlődését elősegítené. Most is sok tehetség kerül a kezünk alá, de ha a számuk még tovább nőne, a felelősségünk is nagyobb lenne – de nagyon örülnénk az ilyesfajta tehernek.


KELLETTEK TANULÓÉVEK

Amikor a 2000-es évek második felében elkezdték működésüket a magyarországi akadémiák, itthon senki sem tudta, hogyan is kellene felépülniük, megfelelően működniük.

Liszkai Dezső Győrben élte át ezt az időszakot és maga is sokat járt külföldre, hogy tapasztalatot gyűjtsön. Az induláskor sok minden nem volt egyértelmű: mennyit kell edzenie a gyereknek, milyen képzési program alkalmazása a célravezető, mit kezdjenek a szabadidejükkel a játékosok, önkormányzati vagy saját iskolában tanuljanak-e. Lényegében mindent ki kellett próbálni és erre ráment öt-hat év. Amikor letisztult valamennyire a tudás, egy-egy műhelyben értékes munka kezdődött és láthatóvá váltak a fejlődés jelei.

„Ha azonban a 600 köbcentis Trabant el akar indulni az imolai nagydíjon, sufni­tuningban is csak 1200 köbcentissé fejleszthető, s még így sem tud versenyezni a 6000-esekkel  – folytatta Liszkai Dezső.  – Alapnak kellene lennie, hogy a legjobbak kerüljenek be az akadémiákra, de ehhez meg az szükséges, hogy az alsóbb korosztályokban megkapják a megfelelő képzést. Ezt 2005 és 2010 között sokan felismerték Európában – Ausztriában, Németországban, Hollandiában megreformálták az egész rendszert. A szövetségek erősek voltak, végrehajtatták a képzési programot a labdarúgás minden szintjén. Nálunk elindult a Bozsik-program, de csak a versenyeztetést oldotta meg, magát a képzést nem tudta. Pedig a Bozsik-program Európa egyik legjobb rendszere volt, köszönhetően Both Józsefnek, hiszen volt kiválasztás, létrejöttek az alközpontok, régiók, válogatottak, és persze rendszeresek voltak a tornák. De hogy két torna között Józsi bácsi, vagy Pista bácsi milyen edzést tartott, senki sem ellenőrizte, nem volt rá kapacitás. Ezért a gyerekek deficittel érkeztek és érkeznek meg a piramis csúcsára, azaz az akadémiákra. Nekünk pedig azzal kellett foglalkoznunk, hogy a hiányosságokat eltüntessük vagy kompenzáljuk, pedig nem ez lett volna a dolgunk. A kiválasztó rendszerek azért már jobban lefedik az országot, és van egy olyan utánpótlás-képzési program, amelyet ha betartanak a klubok, jobb felkészültségű gyerekek érkezhetnek, de ez nem megy egyik napról a másikra.”

NAPIREND
6.45 óra: ébresztő

7–7.30 óra: reggeli

7.30–15 óra: oktatás (megszakítva edzéssel)

15 óra: edzés

18 óra: vacsora

22 óra: lámpaoltás


A SZAKMA FELELŐSSÉGE

Amikor a Puskás Akadémiánál kiválasztanak egy fiatal futballistát, személyiségjegyek alapján is döntenek. Fontos a játékos antropometriai adottsága, sebessége, technikai tudása, játékintelligenciája és a mentális bázisa, azaz a személyisége. Liszkai Dezső az Ajaxnál tett tanulmányúton rámutatott egy kiemelkedő képességű srácra, a hollandok pedig azt válaszolták, hogy másnap készülnek elküldeni, mert nem jó a feje a sportághoz, egyébként is, van helyette hetven másik, aki a kapun kívül vár. Magyarországon viszont szűk a keresztmetszet, az igazgató úgy gondolja, hogy korosztályonként jelenleg mindössze 25 játékos alkalmas akadémiai képzésre, és ennyien oszlanak el az intézmények között. Jelenleg a Puskásnál még annak is örülnek, ha az öt kiválasztási szempontból háromnak megfelel a kiszemelt.

Nem csak a fiúké a pálya – akadémista futballistalányok Puskás Ferenc szobra előtt. Minden idők egyik legjobb labdarúgójának nevét 2007-ben vette fel az intézmény, néhány évvel azután, hogy Orbán Viktor ellenzéki politikusként, a Felcsút FC játékosaként az akadémiát működtető alapítványt létrehozta (Fotó: Tumbász Hédi)

„Amikor az újonnan beköltözőknek az első szülői értekezletet tartjuk, az első mondatom ennyi: százból egy…    – mondta Liszkai Dezső. – Mindössze egyetlen futballista lesz, aki különleges és kiemelkedő karriert futhat be. De a többi kilencvenkilenc is fontos nekünk. Kiváló játékosokat, értékes embereket akarunk nevelni. A nevelés a képzéssel és az oktatással a három alappillérünk.”

A Puskás Akadémia igazgatója sem felejtette el hangsúlyozni, az utánpótláscsapatok eredményei nem fontosak. A mérkőzés eszköz, visszajelzési lehetőség, hogy hol tart a korosztály. A hétfői edzői értekezleten nem az a téma, hogy egyes együttesek mit játszottak, hanem hogy kik játszottak jól. Ezután jön szóba a komplett csapat játéka, és nincs eredménykényszer. Ha a munka jó hétfőtől péntekig, az úgyis hozza a teljesítményt a hétvégén. Persze a játékosokba bele kell nevelni a győztes mentalitást, de a szakmai vezetőségnek az egyén teljesítménye a legfontosabb.

„Sohasem lehetünk elégedettek   
– folytatta az igazgató. – Mindig új és új célt kell kitűznünk magunk elé, hogy folyamatosan magasabb szintre tudjunk jutni. Úgy gondolom, lesznek hamarosan olyan futballistáink, akik eljuthatnak oda, ahol most például Sallai Roland tart, de nem ez a valódi cél. Sokkal inkább az, hogy a magyar labdarúgás az NB I-ben erősödjön, s akkor a magyar labdarúgó-válogatott is jelentősebb eredményeket tud elérni, ez a végső cél. Ha a futballunk minősége itthon nem jó, nagyon nehéz olyan labdarúgót nevelni, aki topbajnokságig juthat. Azt viszont ki merem jelenteni, ha néhány éven belül nem emelkedik itthon a színvonal, az a szakma hibája. Most minden lehetőség adva van, hogy dolgozzunk rajta, a felelősségtudatot mindenkinek magában kell hordoznia.”

Az U14-es csapat reménységétől, Mondovics Kevintől nehéz elvenni a labdát (Fotó: Tumbász Hédi)


Liszkai Dezsőtől az erős záró mondat után elköszöntünk, és nem maradt más hátra, mint néhány edzés, majd bajnoki mérkőzés megtekintése. Délelőtt az U19-es és az NB III-as csapat egymás mellett edzett, a két alakulat között nagy az átjárás, a harmadosztályú keretből talán csak a veterán, egyéni képzésért felelős, de még aktív játékos Magasföldi József és Fodor Marcell nem szerepelhet a 19 évesek között, de láthatóan mindketten felveszik a versenyt az ifjakkal. Délután az U14-es csapat vívott rangadót a Győri ETO-val, néhány tehetségre fel is hívták a figyelmünket, így a csapatkapitány Mondovics Kevinre, aki jelenleg 19 meccsen 30 gólos, robusztus, a labdával kiválóan bánó, és az őt ismerők szerint már most profin gondolkodó, céltudatos csatár, remélhetőleg befutja azt a pályát, amelyet jósolnak neki.

Felcsúton joggal büszkék Sallai Rolandra, Kleinheisler Lászlóra, Szolnoki Rolandra vagy Spandler Csabára – a korábbi növendékek közül ők meglehetősen sokra vitték. Persze jelenleg is mindenki azon dolgozik, hogy évek múlva sokkal hosszabb legyen a névsor, és talán erre most minden lehetőség adva van.

ÖSZTÖNZŐ RENDSZEREK
Kiss Zoltán a 2007-től áll a Puskás Akadémia kollégiumának szolgálatában, az igazgató kollégáival sokéves tapasztalat birtokában remekül működő rendszert alakított ki. Persze a pandémia nem mindennapi nehézség elé állította, de egyelőre úgy tűnik, minden működik, a fiatalok a tavalyi érettségire is fel tudtak készülni, és nem látszik az eredményeken, hogy online oktatás zajlik az intézményben. Alaphelyzetben a kollégistáknak csak a Felcsútot keresztező főúton kell átballagniuk, hogy beérjenek a Letenyei Lajos Gimnázium, Szakgimnázium és Szakközépiskola épületébe, amelyben differenciált a képzés: választani lehet a technikum és a gimná­ziumi osztály között.
„A gimnázium magas követelményt támaszt, a technikumot a kevésbé motivált fiatalok választják, körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg az osztályok között a tanulóink – magyarázza Kiss Zoltán. – A technikum korábban vendéglátói, immár sportedzői képzést ad. A saját középiskolánkról annyit kell tudni, hogy a tanulók egynegyede labdarúgó, a többiek külsősök.”
A kollégiumigazgató a továbbtanulási kedvről azt mondja, a motivációt otthonról kell hoznia a fiatalnak, az akadémián ehhez a törekvéshez minden támogatást próbálnak megadni. A rendszer működik, mert nem mindenkiből lesz Sallai Roland, aki a Bundesligában a Freiburg meghatározó játékosa, de a korábbi növendékek közül sokan szereztek egyetemi diplomát itthon és külföldön.
A tanulmányi szerződéssel rendelkező akadémiai növendékek ösztöndíjat kapnak, de csak akkor, ha minimum négyes átlagot hoznak. A végzősöknek is létezik ösztöndíjprogram, aki felsőoktatási intézménybe nyer felvételt, pályázhat az intézmény Öregdiák Központjánál, amelynek vezetője Mácsodi Ferenc református lelkész. Aki megfelel a kritériumnak, gyakorlatilag a tandíj összegének megfelelő támogatásban részesül. Az akadémia korábbi növendékei közül csaknem hetvenen járnak vagy jártak felsőoktatási intézménybe, többen pedig kollégaként kerültek vissza dolgozni az intézményhez. Ezen felül létezik egy harmadik ösztöndíjrendszer, amely három lábra épül, a tanulásra, a sportteljesítményre és a házirendhez való alkalmazkodásra.
A kollégiumban megtalálható egy kis kápolna, amelyben csütörtök esténként áhítatot tartanak, a megjelenés nem kötelező, de több játékos rendszeresen részt vesz rajta.


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. március 27-i lapszámában jelent meg.)

www.nemzetisport.hu/minden_mas_foci/kis-hely-nagy-remenyek-a-puskas-akademia-mindenben-a-legjobbat-tudja-nyujtani-2817867

Komment írása

Article Categories:
nemzetisport
banner

Vélemény, hozzászólás?