jan 13, 2021
1 Views
0 0

Jégkorong: Majoross Gergely másodszor is szintet lépett edzőként

Written by

Stabil elit-vb-szereplő nemzet élvonalába exportálunk vezetőedzőt, Majoross Gergely lett a szlovák élvonalbeli Nové Zámky trénere, így az NHL-draft 1/1-es várományosát is edzheti.


Hirdetés

Majoross Gergely edzőként először dolgozhat külföldön (Fotó: Tumbász Hédi)

– Keresték már korábban is a szlovák élvonalból, nyáron például a Nitra, hogy jött most a Nové Zámky megkeresésre?
– Csörgött a telefonom… – nevetett fel a 41 éves Majoross Gergely, mielőtt Érsekújvárra indult, hogy átvegye az Extraligában 9. helyezett, épp a DVTK Jegesmedvék előtt álló csapatot. – A vezetőség úgy érezhette, változás kell, mert kiválóan startoltak, a csapat tíz-tizenöt forduló után még dobogós volt, ám utána rossz irányba fordult, mert az előző 12 fordulóban csak kétszer nyert, le is csúszott. Nyilván a cél, hogy minél feljebb kapaszkodjunk, és bejussunk a rájátszásba.

– Tekintve, hogy két évig vezette a MAC Extraliga-csapatát, előtte pedig a Nové Zámky az Erste Liga elődjében légióskodott, képben van a klubbal és kerettel?
– Vannak, akiket ellenfélként ismerek, ez mégis ugrás lesz az ismeretlenbe, ami az egyik fontos tényező a döntésemben. Még nem vettem át csapatot idény közben, mindig olyat irányítottam, amelyet én építettem fel. Most azzal kell kezdenem, hogy megtanulom a neveket… Ha egy edző nagy pályaívben gondolkodik, ezen képességekre is szüksége lesz, hogy ismeretlen környezetben is megállja a helyét.

– Anno úgy nyilatkozott, a következő lépcső az lehetne, hogy topbajnokságban másodedzős­ködik: ez a mostani állás miként igazodik a tervhez?
– A végcél, hogy európai topbajnokságban vezetőedző lehessek. Az Extraliga fölött még van szint, ám már majdnem topbajnokság, és ha valaki öt-hat éve azt mondja, itt lehetek vezetőedző – és nem magyar klub padján –, biztos azt mondtam volna, megütötte a buksiját. Örülök, hogy most ez a valóság és bízom benne, lesz hosszú távú hatása rám, a hazai kollégáimra és a magyar hokira nézve is.

– Töri a jeget a generációjának?
– Kétezertizennégyben extrém ötletnek számított, hogy Miskolcon lehetőséget kaptam vezetőedzőként, ezért nagyon hálás vagyok érte, és szerencsére jól sült el. Ma az Erste Ligában a csapatok felénél magyar szakvezető dolgozik, ráadásul többen sikeresen. Fodor Szabolcs kiemelkedik a Fradival, ám vannak még, akik talán nem olyan jó körülményekből, ám szintén sokat kihoznak, Szilassy Zoli a Gyergyónál, Virág Csaba az Újpestnél, Kangyal Balázs a MAC-nál, Kiss Dávid pedig az ICEHL-ben első Fehérvár másodedzője – és folytathatnám a sort. Bizonyítjuk: már nem biztos, hogy mindig külföldihez kell nyúlni Magyarországon, mostantól pedig azt bizonyíthatom, hogy külföldön olykor fordulhatnak hozzánk is… A mi generációnk tagjai játékosként vagy edzőként dolgozhattak Pat Cortinával, Glen Williamsonnal, Rich Chernomazzal, az EBEL-ben is szaktekintélyekkel – már van tapasztalatunk, hogy ebből táplálkozhassunk. Az persze elengedhetetlen, hogy mindannyian jól beszéljünk angolul.

– Érsekújváron hányan beszélnek?
– A keret kétharmada, tehát jelentős kihívás lesz, miként oldjuk meg a kommunikációt. Nekem az erősségem, hogy a játékosokkal jó kapcsolatokat építek, viszont közös nyelv nélkül nehéz megbeszélni, mi van otthon, beteg-e még a kutyád…

– Melyek az átigazolása technikai részletei?
– Egyelőre az idény végéig szól a szerződésem, és kellett néhány nap a megegyezéshez, hiszen a családnak sem kis kihívás a hat-, a hároméves és az újszülött gyermekünket ellátni. A nyár óta a MAC akadémiáján viszonylag kötetlen volt a munkaidőm, de még így is leterheltek a szülői feladatok. Most azután mertünk igennel felelni az ajánlatra, hogy a rokonaink, barátaink elképesztő támogatásról biztosítottak, ezért is rendkívül hálás vagyok.

– Az elmúlt két év szakmai hányattatásai, a kudarcos 2019-es divízió 1/A-világbajnokság, a MAC Extraliga-projektjének szüneteltetése, a válogatott stábjából való száműzése után elégtételt jelent egy stabil elit-vb-szereplő nemzet élvonalában vezetőedzőként bemutatkozni?
– A vébét úgy élem meg, hogy amikor a szövetségi kapitány, Jarmo Tolvanen megbetegedett, bizalmat és lehetőséget kaptam. Akkor is tudtam, el is mondtam, hogy a beugrásból nem lehetett jól kijönni – már ami a közvéleményt illeti –, ugyanakkor egy nappal az indulás előtt nem volt más választás, kutya kötelességem volt elvállalni. Az egészbe kódolva volt a sikertelenség, viszont rengeteget tapasztalatot adott. Akikkel együtt dolgoztam-dolgozom, ismernek és nekem fontosak, azokkal kiváló volt és maradt a kapcsolatom. Sok elismerést kapok, talán nem is érdemlek ennyit. A válogatott stábjából pedig ki lehet kerülni, ez nem gond, csak szívesen vettem volna egy valós indokot ahelyett, hogy „nagyon régóta ott vagyok”.

– Most a tárgyalások közben eszébe jutott, hogy amikor 2015-ben a Miskolccal megnyerték a Mol Ligát, a Nové Zámky ellen győztek, amely nem jött el a döntő egyik meccsére?
– Arról a fináléról az jut eszembe, hogy az első bajnoki címem felnőttedzőként, amivel szintet léptem az edzői karrieremben. Most is ez történik, hiszen a Nové Zámkyban játszik például a kanadai Brandt Clarke, aki 2003-as születésűként is a legjobb hátvéd, és a nyári NHL-draft 1/1-es várományosa. Ez sem mindennapi, hogy elmondhatom majd, hogy őt edzettem…

www.nemzetisport.hu/jegkorong/jegkorong-majoross-gergely-masodszor-is-szintet-lepett-edzokent-2804739

Komment írása

Article Categories:
nemzetisport
banner

Vélemény, hozzászólás?