ápr 17, 2021
7 Views
0 0

Így utaztunk a szocializmus idején: Ön emlékszik még a piros és kék útlevélre?

Written by

Mai fejjel elképzelhetetlen, de csak háromévente utazhattunk a szocialista országokba piros, Nyugatra kék útlevéllel. Voltak olyan időszakok is, amikor Nyugat-Európába vagy Amerikába valakit egyszerűen nem engedett ki a hatalom. A családok disszidálását megelőzendő előfordult, hogy csak a szülőknek adták meg az utazási engedélyt és az útlevelet, kamasz gyereküknek nem.

(A legfrissebb hírek itt)

Piros és kék útlevél

Piros és kék útlevél

De azért nem volt mindig mindenkinek börtön az akkori Magyarország. A három állami utazási iroda annak a valutának kis részéből szervezhetett külhoni vakációt a magyaroknak, amit a hozzánk érkező nyugati turisták itt elköltöttek.

Ekkor élték virágkorukat a buszos társasutazások. Az utazókat hozta-vitte a busz, előre leszervezett programokkal. Különutasság szóba sem jöhetett ilyenkor, mert az 50, később 70 dollár, amennyit a törvény engedett kiváltani, nem lett volna elég semmire. Az ügyfél Magyarországon forintban befizette a megadott összeget és kapta, ami kapott, igaz, teljes ellátást olyan áron, amit melós bérből is össze lehetett gyűjteni.Ilyen buszokon dolgozott idegenvezetőként a hetvenes évektől Bárány Katalin. Sokszor hetekig nem jutott haza, mert például a bécsi fordulóban üzenetet kapott, hogy el kell kísérnie még egy harmadik csoportot is Spanyolországba.

A buszos turistautak aranykora volt ez /Fotó: Fortepan Heinzely Béla

A buszos turistautak aranykora volt ez /Fotó: Fortepan Heinzely Béla

– Imádtam, különben nem csináltam volna, de azért ez nagyon fárasztó munka volt – idézte fel Katalin.

(Ez is érdekelheti: Retro: amikor a szocializmusban csak rögös úton, éveket várva és drágán lehetett kocsit venni)

Busza Bécsből osztrák, német városokon és a francia Riviérán keresztül 4 nap után érkezett meg a spanyol tengerhez. Addig városnézésekkel teltek a napok, múzeumbelépők nélkül, arra már nem tellett a keretből.

Kleyer Éva idegenvezetőként még Kubába is eljutott.

– Nyugat-Európában nagyon kicsinek, szegénynek éreztük magunkat, mert a fizetésünkhöz képest drága volt az étel, a kávé, a sör, a kubaiak viszont hozzánk képest voltak nagyon szegények, és az ottani árak miatt egy kicsit olyanok voltunk, mint a nyugati turisták Magyarországon. A bolgár tengerparton pedig valahogy az volt akkor az emberben, hogy persze, tenger, egzotikum, de azért otthon a Balatonnál mégis valahogy magasabb a színvonal – idézte fel Kleyer Éva.

Volt még egy legális módja eljutni az akkori nehezebben elérhető országokba: a sport- és rendezvényturizmus.

– Épp ezért akkoriban látszólag sok honfitársunk lett rajongója a különféle sportágaknak, ha azokat Nyugaton vagy akár Törökországban rendezték – emlékezett Békefi Veronika idegenforgalmi tanácsadó.

Alkalmi csempészek

Nyugat-Európában semmire nem volt elég a háromévente engedélyezett 50-70 dollár. Épp ezért az autóval egyénileg utazók és a társas utak résztvevőinek egy része alkalmi valutacsempésszé vált. A nők a melltartójukba, a férfiak a zoknijukba, a rutinosak megbuherált cipőtalpba rejtették az otthon illegálisan vásárolt valutát.

Blikk Megmondó

EXTRA AJÁNLÓ
Ezt a hálószobatitkot csak a kismamák ismerik (x)
Férje merevedési problémáiról mesélt a kétségbeesett feleség (x)

www.blikk.hu/eletmod/utazas/szocializmus-kulfold-utazas/es6fmkx

Komment írása

Article Tags:
Article Categories:
blikk · Életmód
banner

Vélemény, hozzászólás?