márc 30, 2021
7 Views
0 0

Godó megjött – S. Tóth János publicisztikája

Written by


Hirdetés

„Kertészkedtem, fát faragtam, falat húztam fel, villanyt szereltem” – mesélte magáról a múlt nyáron, még a bajnoki nyitány előtt egy magyar edző.

Ki ő?

Nos, egy kvízvetélkedőben gyaníthatóan nem sokan vágnák rá a kérdésre a helyes választ. A megoldás tudniillik Ladányi Balázs. Úgy ám, a magyar hoki legendájáról van szó, aki bár már hat éve befejezte profi karrierjét, máig válogatottsági pontrekorder itthon: 1995 és 2014 között 227 alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben, s 231 pontot (84 gól+147 assziszt) szerzett. Jégkorongozott Dunaújvárosban, Újpesten, Brianconban, Fehérváron és Bolzanóban, az ütőt azonban Debrecenben tette le végleg. Parádés góljaival, zseniális passzaival szerzett magának népes rajongótábort (a metszőolló akkoriban nem tartozott az imidzséhez), ahogy őszinte stílusa is sokak tetszését elnyerte (másokét meg nem). Jelzők sorát aggatták rá karrierje során, hízelgőket és smirgliérdességűeket egyaránt. Rásütötték például az „edzőbuktató” stigmát is, aminek ellentmond, hogy a vereségnek a gondolatától is betegesen irtózik.

Ráadásul már hokis pályafutása alatt tudatosan készült az edzői pályára; ennek bizonysága, hogy még 2002-ben megszerezte a B-licencet (s azóta persze elvégezte a Testnevelési Egyetem szakedzői szakát is). Ki is próbálta magát a kispadon Debrecenben, először a junioroknál, majd alkalmi beugróként a felnőttcsapat mellett. Ám ez inkább csak próbaházasság volt, ő a szapporói hősökkel közös vállalkozásban gondolkodott. S mire Ladányi „Godó” lezárta játékos-pályafutását, a többiek részben elő is készítették neki a terepet. Szuper Levente, Horváth András és Peterdi Imre ugyanis 2016-ban már a Vasas kötelékébe tartozott, és közös erővel dolgoztak azon, hogy újjászervezzék a klub jégkorongéletét. Amely igencsak friss szín volt az egyesület palettáján, hiszen a piros-kékeknek hivatalosan 2010 májusában lett hokiszakosztályuk, s ennek az sem mond ellent, hogy az eredetileg utánpótlás-nevelésre életre hívott Budapest Stars felnőttcsapata – együttműködési megállapodás eredményeként – a Mol Liga 2009–2010-es idényében Vasas Budapest Stars néven nyert bajnokságot. A váratlan siker azonban nem az aranykor nyitányát jelentette; a Stars még egy idényt végigjátszott, aztán a felnőttgárda megszűnt, a Vasas pedig átalakult utánpótlás-nevelő műhellyé. Ide csöppent be 2016 novemberében Ladányi, akire első lépésként az U16-os és az U18-as gárda munkájának koordinálását bízták, emellett a klubépítésben is számított rá az akkori nagyfőnök, Szuper Levente. Sejthető volt persze, hogy nem örök időkre szóló cél a háttérmunka, hiszen a Vasas már 2013-ban beadta jelentkezését a Mol Ligához; más kérdés, hogy az akkor szavazati joggal rendelkező tagság nem akart magának újabb konkurenciát, ezért keresztbe feküdt a bővítésnek.

Az áttörés 2018-ban jött el, amikor a Vasas a Hokiklub Budapest és a Gyergyó társaságában végre csatlakozhatott az akkor már Erste Liga néven futó, aktuálisan épp magyar-romániai-osztrák versenysorozathoz. Nem a dac szülte, s nem is hirtelen jött vabankolás eredménye volt Káposztásmegyeren a felnőttvonal felélesztése. „Egy utánpótlásbázis tetején szükség van felnőttcsapatra, ahová érdemeik alapján tudnak bekerülni a legfelkészültebb játékosok. Ez nem a tanulási folyamat végállomása, a képzésnek ott is folytatódnia kell” – magyarázta akkoriban a döntést Szuper Levente. Az élvonalbeli csapat vezetőedzőjévé Ladányi Balázst léptették elő, ami kézenfekvő szereposztás volt annak fényében, hogy az Erste Liga-együttes a piros-kékek előző idényben bajnoki bronzérmet szerző junioralakulatára épült, amelyet ő dirigált. Igaz, a keretet kibővítették, viszont javarészt olyan hokisokat igazoltak, akiknek az előélete kötődött a Vasashoz. A helyzet bizonyos szempontból hasonlított Godó pályakezdéséhez, hiszen Dunaújvárosban Kercsó Árpád is a helyi műhelyben nevelkedőkre alapozva nevezte be a Kohászt az ob I-be, s indította el a szapporói diadalban, azaz az elitosztályba kerülésben kicsúcsosodó honi hokiforradalmat, amelynek aktív szereplője volt Ladányi is. Igaz, 16 esztendős koráig jórészt csak „hőmérőzött”, s ráunva a kispadon ücsörgésre édesapja kíséretében le akarta adni a szerelését, de Kercsó rábeszélésére – és a magyar hoki nagy szerencséjére – folytatta. „Nyilvánvalóan zseni volt” – mondta róla utóbb a mesteredző.

Noha eltérő karakterek ők ketten, a fanatikus győzni akarás közös bennük. Viszont nagyon más közegben kellett, kell boldogulniuk. A Dunaújvárost Kercsó idejében a nyitott pályán, négy, jó esetben öt hónapos idény mellett jórészt a tréner székely konoksága vitte előre. A Vasas más kávéház: az új évezred igényei­hez igazodó működési modellt dolgoztak ki, megkomponálva a profi versenyeztetés feltételeit. Míg az utánpótlást továbbra az anyaegyesület menedzseli, s vagyonkezelőként üzemelteti az állami tulajdonú káposztásmegyeri jégcentrumot is, a felnőttcsapatot egy kft. működteti. Korábban Szuper Levente volt a társaság többségi tulajdonosa, a mostani idény előtt az Excellent Hungary Financing Fund Zrt. lépett a legendás kapus örökébe, a Vasas HC névadó szponzora pedig az ismert céginformációs vállalkozás, az Opten Kft. lett (az előző két idényben a Schiller Autó-család adta a nevét a csapathoz). A sportklub és a hoki kft. között sportszakmai megállapodás rögzíti a partnerség alapelveit.

A szakmai stratégiáról hároméves terv készült. A fő cél az volt, hogy a saját utánpótlásra támaszkodva, a fiatal magyar játékosoknak minél több jégidőt adva teremtsék meg a tartós profi bajnoki szereplés alapjait. Az indulástól számított harmadik évadra lőtték be a playoffba kerülést, az első két idényt az utazó sebesség felvételére szánták. Nyílt titok, a sportágon belül a többség nem tippelt nagy jövőt a kísérletnek, jó előre a pofozógép szerepét vészjósolták a Vasasnak. Annyiban realista húrokat pengetve, hogy újoncévében a piros-kék alakulat a negyven alapszakaszmeccséből rendes játékidőben csupán hármat, s összességében is nyolcat tudott megnyerni. Ladányinak és stábjának a szakmai felkészítés mellett elsősorban a lelkeket kellett ápolnia a sorozatos vereségek darálójában. Aprócska pozitívumként az alapszakaszban megelőzték a Hokiklubot, igaz, az alsóházi rájátszást aztán az utolsó helyen fejezték be. A második idényre már a MAC-cal addig élő együttműködésre sem számíthattak, így a színtiszta magyar kerettel egy 16 meccses nyeretlenségi sorozatba is belefutottak. Ki is bérelték az alapszakaszban a tabella utolsó helyét, hogy aztán a playoffban a Hokiklubot végül megelőzzék.

Ilyen előzmények után indult el a 2020–2021-es bajnokság, amelyben – a szakmai terv szerint – már a rájátszásba kerülés volt a feladat. A mezőny egyik legalacsonyabb átlagéletkorú társulata a riválisokkal ellentétben mindössze három légióst foglalkoztatott: a szlovák Dusan Kmecet (23 esztendős), az orosz Makszim Vesutkint (27) és a lett Kalvis Ozolst (28). A történet innentől már jól ismert: a tízszereplős Erste Liga alapszakaszában a Vasas a Titánok és a Dunaújváros elé került, majd a negyeddöntőben 0–3-ról felállva (erre korábban nem volt példa a liga történetében!) sorsdöntő hetedik meccsre kényszerítette a playoffsorozat egyes számú kiemeltjét, a Brassót. Csak összehasonlításképp: a Corona a párviadalt lezáró mérkőzésen nyolc, részben honosított külföldit szerepeltetett, plusz két légiós a lelátóra is jutott. A hétmeccses széria önmagában az idény egyik szenzációja, emellett kevesebb figyelmet kapott, hogy – a két klub közötti együttműködés keretében – a Vasas az idény során a szlovák elitligában szereplő (pontosabban ott az egész évadban jobbára csak vergődő) DVTK Jegesmedvéket is kisegítette azzal, hogy néhány meccs erejéig kikölcsönözte a miskolciaknak a kapus Tóth Bencét, a felnőttválogatottságig jutó Bukor Rajmundot, valamint Turbucz Martint és az U20-as válogatott Páterka Bencét. Egyúttal jégperceket adott az Erste Ligában három diósgyőri fiatalnak, a szintén válogatott kapus Kiss Bencének, valamint Révész Marcellnek és az U20-as válogatott Mattyasovszky Gergelynek.

Hogy milyen kifutása lesz a Vasas projektjének hosszabb távon, most még megjósolhatatlan. A következő idényre Ladányi a playoffszereplés megismétlését jelölte meg feladatként, és két éven belül a középmezőny stabil tagjaként szeretné látni a csapatát. Ami tény: lassan bevetésre kész egy újabb korosztály, a Vasas U21-es együttese a minap bronzérmes lett a juniorok mezőnyében. Kérdés persze, hogy a nagyok kirobbanó sikerét követően hány hokist sikerül Káposztásmegyeren tartani, s hányat csábítanak el a riválisok, esetleg külföldi klubok. Erővel az ígéretek alapján senkit sem tartanak vissza, bár ez nem is lenne komilfó olyan vezetőedzőnél, aki maga is megjárta a francia és az olasz ligát, sőt egy időre még a Dunaújváros ősi riválisánál, az Alba Volánnál is lehorgonyzott.

A férfiválogatottunk mindkét feljutásában részes Diego Scandella korábban azt vizionálta, hogy Godóban príma tréner lakozik. Akárhogy is: a Vasas 46. életévében járó vezetőedzője, aki nem mellesleg az U20-as válogatott másodedzője is, letette (szakmai) névjegyét, s a legjobb úton halad afelé, hogy ráerősítsen a kanadai-olasz tréner jóslatára.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

www.nemzetisport.hu/jegkorong/godo-megjott-s-toth-janos-publicisztikaja-2818237

Komment írása

Article Categories:
nemzetisport
banner

Vélemény, hozzászólás?