febr 20, 2021
7 Views
0 0

Franciaország: terror elleni küzdelem kontra vallásszabadság

Written by

Franciaország: terror elleni küzdelem kontra vallásszabadság

Elfogadta a francia Nemzetgyűlés azt a törvénytervezetet, amely az iszlám szeparatizmus ellen irányul, de minden vallásnak, így a keresztény felekezeteknek a működését is szigorú állami kontroll alá vonja. A közbiztonságot célzó törvény jelenlegi formájában a vallásszabadságot és a jogállamiságot, a köztársaság alapértékeit is érinti. A Hetek cikke.

Franciaországban az iszlám szélsőségesek által tavaly októberben elkövetett véres merényletekre (Charlie Hebdo elleni ismételt támadás, tanárlefejezés, nizzai késelések) válaszul Emmanuel Macron köztársasági elnök újabb harcot hirdetett az országon belüli iszlám szeparatizmus ellen.

Mint ilyenkor szokás, Macron bel- és külföldön is támadások kereszttüzébe került, ezúttal török és arab részről, sőt az amerikai baloldalról is iszlamofóbnak és rasszistának kiáltották ki. A fundamentalista politikai iszlám az elmúlt 30-40 évben vált komoly kihívássá a francia köztársaság számára.

Miként arra a franciaországi muszlimok hivatalos ernyőszervezetének, a Muszlim Vallás Franciaországi Tanácsának (CFCM) közleményei is rámutatnak, a radikalizálódás veszélye elsősorban a muszlim fiatalokat érinti, legfőbb terepe pedig az internet. Meglehetősen rejtett jelenség, nehezen ragadható meg mind a hatóságok, mind a hagyományos – többnyire lojális és törvénytisztelő – iszlám szervezetek részéről.

A francia kormány tavaly novemberben alkotta meg a „köztársaság alapértékeit megerősítő” törvénytervezetet, melyet a héten szavazott meg a Nemzetgyűlés, s ha tavasszal a Szenátus is elfogadja, akkor 2022-ben hatályba lép. Macron időközben aláíratott a CFCM-mel egy a köztársaság iránti lojalitást deklaráló muszlim chartát is. Azonban az iszlám szeparatizmussal szembeni fellépést igencsak megnehezíti a muszlim közösség megosztottsága és decentralizáltsága. 

A jogalkotók célja a közbiztonság növelése, s ennek érdekében a hatóságok látószögén kívül eső, anyaországokból finanszírozott mecsetek és külföldön képzett imámok megrendszabályozása volt. Pontosabban ezen közösségek kötelezése arra, hogy a szigorított feltételek szerint nyilvántartásba vetessék magukat, tevékenységük, finanszírozásuk ellenőrizhetővé váljon. Most ott tartunk, hogy ha egy közösség nem hajlandó nyilatkozni arról, hogy a köztársaság törvényeit a hitelvei elé helyezi, akár formális működési engedélyét is elveszítheti.

A sokat vitatott törvénnyel szemben visszatérő kritika, hogy a meglévő jogszabályok alkalmazásával is hatékonyabban fel lehetne lépni az iszlám szeparatizmussal szemben. Nem feltétlenül kellene ehhez a vallási törvényt bolygatni, minden felekezetet egy kalap alá véve az iszlám radikalizmussal – már ha feltételezzük, hogy jogi úton rendszabályozható a politikai iszlám. Van, aki szerint az egész jogi akció nem több, mint a kormány rossz járványkezeléséről való figyelemelterelés és a közelgő elnökválasztási kampány része.

A vallási közösségeknek egyébként nem volt gondjuk a vallásgyakorlás eddigi szabályozásával, amiben az állam-egyház szétválasztása, a laikus állam elve érvényesült immár 1905 óta. Formálisan egyházi státusza kizárólag a római katolikusoknak van, míg a többi vallás egyesületként működik: az 1901-es sima „egyesületi” törvény hatálya alá tartozik a legtöbb muzulmán mecset, illetve szervezet, melyek például kulturális vagy sportegyesületként folytatnak hitéleti tevékenységet. A zsidó és protestáns felekezetek (reformátusok, evangélikusok és evangéliumiak) viszont a „vallási egyesületekre” vonatkozó 1905-ös törvény szerint működnek, amihez állami támogatást is kapnak.

Úgy tűnik, a kormány szeretné most egy kategóriába, az 1905-ös vallási egyesületekhez terelni az iszlám szervezeteket is, s egyben szigorú felügyelet alá helyezni a vallási felekezetek tevékenységét és finanszírozását. Sokak szerint elképzelhető, hogy így számos szervezet mindkét kategórián kívül marad, míg törvénytisztelő közösségek erős állami kontroll alá kerülnek, és kiszolgáltatottságuk a jogbizonytalansággal megnő.

Az aggodalmakat csak fokozta, hogy a törvénytervezetet jegyző belügyminiszter, Gérald Darmanin nemrég a radikális iszlám mellé helyezte az evangéliumi kereszténységet, mint külföldi befolyás alatt álló, „nagyon jelentős problémát”. Az összes monoteista vallás követőit felháborította, amikor február elsején közölte a France Internek, hogy „már nincs miről vitatkoznunk olyan emberekkel, akik nem hajlandók írásba adni, hogy a köztársaság törvényei magasabb rendűek Isten törvényénél”.

A törvényjavaslat 70 cikkelyt tartalmaz. Helyet kap benne az online gyűlölet elleni küzdelem, a családi oktatás korlátozása, az egyesületek fokozott ellenőrzése, finanszírozásuk átláthatósága, illetve a szüzességi bizonyítvány, a többnejűség vagy a kényszerházasság tiltása is.

A törvénycsomag egyik vitatott eleme, hogy a vallási egyesületeknek ötévente be kell nyújtaniuk egy kérelmet a helyi prefektushoz a működési engedélyük meghosszabbítására, s egyben megerősítik a közösségek rendőri felügyeletét is. A tíz­ezer euró feletti külföldi támogatásokat pedig az adóhivatal felé jelezni kell.

Rejtett akna lehet a gyűlöletbeszédre vonatkozó rész is, annak ellenére, hogy kikerült belőle a diszkrimináció tilalma, ami keresztény aktivisták szerint a törvény egyik veszélyes gumiparagrafusa volt. Jelen állás szerint gyűlöletre, erőszakra buzdító üzenet esetén a közösségi helyszín átmenetileg vagy véglegesen bezárható. A keresztények aggodalma nem alaptalan – egy friss dán törvényjavaslat a vallási közösségeket arra kötelezné, hogy adják le prédikációik szövegét a kormánynak. A szólás- és vallásszabadságot veszélyeztető javaslat az iszlám radikálisokra irányul, de az egyenlőség jegyében minden vallásra kiterjesztenék.

A francia törvény kapcsán nagy port vert fel a magántanulói státusz engedélyhez kötése is. Ez Franciaországban – sok egyéb speciális helyzetű csoport mellett – jellemzően a muszlim és protestáns hívők menekülési útvonala volt, akik erkölcsi-vallási okokból nem akarták gyermekeiket a kétes színvonalú körzeti állami iskolákba adni, inkább felekezeti szervezésben, magántanulói csoportokban oldották meg az oktatásukat. A nem hivatalos iszlám iskolák elleni fellépés miatt az otthoni oktatás 1882 óta létező lehetősége egy-két kivételes esetre – például egészségügyi állapotra – fog korlátozódni.

Számos protestáns vezető hívta fel a figyelmet arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelem jegyében a kormány mintegy beáldozza a többi vallást, mindenekelőtt az evangéliumi keresztényeket, hogy ezáltal kivédje az iszlamofóbia vádját. Miként a Réformés.ch fogalmaz, ebben a helyzetben a különböző felekezetek közötti összefogás és szolidaritás megerősödése az egyetlen pozitívum.

„A szeparatizmus elleni törvény tavasszal kerül a Szenátus elé, amely hagyományosan konzervatív többségű, ezért még nagyon erőteljes vitákra lehet számítani, mondhatni a java csak most jön. Egyelőre minden képlékeny, szinte biztos, hogy a törvény előzetes normakontrolljára is sor fog kerülni” – mondta el lapunknak Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő.
Mint ismert, a törvényt – amihez közel 2000 módosító javaslat érkezett – az ellenzéki jobboldal azért nem támogatta, mert nem tartotta elég hatékonynak az iszlamizmussal szemben, míg a baloldal szerint a muzulmánokkal szembeni diszkriminációt erősíti és alapjogokat sért.

Részletek a Hetek pénteken megjelent számában.​

atv.hu

Ajánlom www.atv.hu/kulfold/20210219-franciaorszag-terror-elleni-kuzdelem-kontra-vallasszabadsag

Komment írása

Article Tags:
Article Categories:
atv
banner

Vélemény, hozzászólás?