nov 21, 2020
5 Views
0 0

Erős ostromra készülhet az emberiség

Written by

A modern járványok kora azt jelenti, hogy az emberiség kórokozókkal folytatott élet-halál harca egyre fokozódik. A koronavírus elleni küzdelem még csak az első ütközet. Az evolúciós lecke szerint a gazda-parazita versenyben abszolút győztes nincs, legfeljebb az egyik fél kerülhet ideiglenes előnybe.

Az ENSZ által létrehozott, 150 ország legkiválóbb tudósait tömörítő platform, az IPBES legutóbbi jelentése nyomatékosította, az emberiség számára elkezdődött a járványok kora. Az ok pedig a természetpusztítás, túlnépesedés, globális szegénység – pontosabban, hogy ezek következményeként óriási méreteket öltött emberek és vadállatok kontaktusa.

Legtöbbünk számára a zoonózis kifejezés az ismeretlenség homályából bukkant elő 2020 elején, ma azonban már sokan tisztában van vele: olyan betegségeket jelent, amelyet állatokról emberekre „átugró” kórokozók váltanak ki. A gazdaváltáshoz akár minimális találkozás is elegendő, a jelöltek száma tengernyi. A tudomány ezidáig mintegy 2000 vírust azonosított, de becslések szerint a természetben még további mintegy 1,7 millió kering az állatvilágban, ezekből 540-850 ezer jelenthet veszélyt fajunkra is. És ezek csak a vírusok.

Legfőbb fegyverük

Hogy miért egyre fenyegetőbb a helyzet, azt a nagy számok törvénye segít megérteni. Az élet klasszikus definíciója szerint a vírusokat még élőlénynek sem tekinthetjük, hiszen a gazdaszervezeten kívül például nincs anyagcseréjük és nem tudnak szaporodni. Mégis elképesztő sikerrel terjednek. Kórokozó és gazdaszervezet állandó fegyverkezési versenyt folytat egymás ellen, harcuk  azóta tart, mióta az evolúció összehozta őket. A plasztikus vírusok legfőbb stratégiája pedig – nagyon leegyszerűsítve – a gyakori találkozásokban rejlik.

Az ideális környezetben megtelepedve ugyanis elképesztő mértékben kezdik másolni önmagukat, számuk exponenciálisan növekszik, és itt jön a képbe először a nagy számok törvénye. Ennyi másolat nem jöhet létre „hibák” nélkül, a hibák pedig esetünkben a vírus újabb és újabb változatait jelentik. Számukra a legtöbbször ez zsákutca, a friss variánsok adott szervezetben már nem képesek megfelelő módon replikálódni.

Ám jókora szerencsével (számunkra balszerencse) előfordulhat, hogy a módosult vírus véletlenül épp egy olyan, új gazdaszervezetbe jut, amelyben optimális feltételeket talál, magyarán képes megfertőzni. Ez játszódott le a háttérben 2019 második felében Kínában, feltételezhetően a vuhani állatpiacon denevérek, egy máig meg nem erősített köztes gazda és az ember között.

Fotó: Edwin Remsberg / VWPics / Universal Images Group / Getty Images

Mi pedig csak kapkodtuk a fejünket, ahogy az első megbetegedésről szóló hírek után már maga a SARS-Cov-2 személyesen száguldott végig a bolygón.

Kánaánt teremtünk a kórokozóknak

Ez ugye a nagy számok törvényének második megjelenése a történetben: egyre több ember kerül egyre többször és egyre több vadállattal fizikai kapcsolatba. Korábbi cikkünkben Dr. Földvári Gábor, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ELKH ÖK) tudományos főmunkatársa, említett IPES-riport egyik szakértője kiemelte: „Ne legyenek illúzióink, hasonló járványok bármikor beindulhatnak akár egymással párhuzamosan is”.

Így vethetnénk véget a járványoknak

Az új koronavírus ellenében tűzoltás folyik, és ne legyenek illúzióink, hasonló járványok bármikor beindulhatnak, akár egymással párhuzamosan is.

Miért? Egyrészt a vuhanihoz hasonló piacok miatt, de említhetjük például a dániai nyérctelepeket is, ahol az új koronavírus újabb mutációja terjedt át már emberekre is. Valójában minden olyan helyet forró pontnak tekinthetünk, ahol vadállatok és emberek tartózkodnak zsúfoltan, esetleg rossz higiénés körülmények között.

Az más kérdés, hogy miért kell különleges és/vagy ritka vadat ínyenc fogásként fogyasztani, vagy miért tenyésztünk szűk ketrecekben ragadozókat azért, hogy a bundájukat hordhassuk. Ezek megszüntetésére elég lenne egy tollvonás, de a jövőt tekintve nem is itt van a legtöbb tennivaló.

Nyércek egy dán telepen. Fotó: Mads Claus Rasmussen / Ritzau Scanpix / Ritzau Scanpix via AFP

A természetpusztítás szó szerint annyit tesz, hogy az ember élőhelyeket vesz el, hogy azon mezőgazdasági termelést folytasson, bányásszon, lakjon, stb. Ez egy darabig működött, de most eljutottunk odáig, hogy az élővilágnak nincs hova hátrálnia, élettérre van szüksége. A vad városok közelébe szorul vagy be is költözik, bejár az ültetvényekre, háziállatokkal is kapcsolatba kerül, ezzel pedig közvetlen emberközelbe viszi azt az 540-850 ezernyi vírust, illetve számtalan egyéb kórokozót, ami alkalom adtán ránk is átterjedhet.

Magyarországon is megtörténhet?

Komoly kockázati tényező az úgynevezett bozóthús fogyasztása is, ami ráadásul leginkább világ szegényebb, amúgy is rossz egészségügyi rendszerrel, hiányos higiéniával jellemezhető régióira jellemző. Egész pontosan arról van szó, hogy a család éhezik, ezért az erdőből szerzi meg az élelmet: kígyók, rágcsálók, madarak, majmok, gazellák kerülnek az asztalra egyebek mellett. Ne menjünk messzire, a HIV vírusa jól adatolhatóan főemlősökből jutott az őket levadászó emberekbe a XX. század elején.

Újabb szerencsétlen egybeesés, hogy a természet irtása, a bozóthúsfogyasztás ott a legintenzívebb, ahol a biológiai sokféleség is a legnagyobb: Földünk trópusi, szubtrópusi tájain – ezért újabb, akár világjárványokat okozó további kórokozók felbukkanása is innen a legvalószínűbb. Ám attól, hogy valószínű, még nem biztos, a potenciális veszély mindenhol jelen van.

Bár hazánk lakossága éppenséggel fogyatkozik, a természetes környezetet attól még intenzíven formáljuk át, ha nem is oly mértékben, mint a trópusokon. Egyre több állat költözik településeinkre vagy kerül annak peremére, elképesztő például a városi madarak változatossága, de újabban már a fővárosban sem ritka látvány a nyest, a róka vagy a vaddisznó.

Adja magát a kérdés, vajon nálunk is kialakulhatnak járványok állatok közvetítésével?

Nincs kizárva, hiszen ugyanazok a háttérfolyamatok itthon is zajlanak. Új kórokozó kialakulására sokkal kisebb az esély, mint azokban a régiókban, ahol intenzívebb a népességnövekedés, illetve az ennek következtében kialakuló városiasodás és élőhely-pusztítás, de a helyi járványokhoz vezető ökológiai folyamatok nálunk is elindultak

– mondja a 24.hu-nak Dr. Garamszegi László Zsolt, az ELKH ÖK tudományos tanácsadója, az Ökológiai és Botanikai Intézet igazgatója.

Védőmaszkot viselő járókelők a budapesti Örs vezér téren 2020. november 11-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Malária, szúnyog és kullancs

Magyarországon nem is a nagyobb testű állatok, hanem az olyan szervezetek jelentenek inkább veszélyt, mint a szúnyogok vagy kullancsok, melyek igénytelenek és így jól alkalmazkodnak az ember közeli környezethez is. Számos olyan kórokozót említhetünk, amelyet ezen akár őshonos, akár már behurcolt vagy a jövőben érkező és megtelepedő vérszívók terjesztenek. Készült erről egy remek kiadvány – ide kattintva lapozhat bele –, mi most a szakember segítségével két kiragadott példán keresztül szemléltetjük a helyzetet.

Hazánkban igencsak rácsodálkoznánk, ha tömegesen jelennének meg maláriás betegek, pedig nálunk is megtalálhatók a kór terjesztésére képes szúnyogok. Például az Anopheles plumbeus maláriaszúnyog amely eredendően erdőkben él, faodvakba rakja petéit, ám egyre gyakrabban jelenik meg emberi környezetben is.

Másrészt a beköltöző kisebb-nagyobb emlősök, madarak hozzák magukkal a parazitáikat, viszonylag egyszerű a történet. Bejön a városba egy vírushordozó madár akár egy másik kontinensről, megcsípi egy szúnyog, és a kör hamar bezárul, ha utána embert is megcsíp. Az állatok városi forgalmának növekedésével megnő az evolúciós találkozások gyakorisága is. Megint a nagy számok törvénye.

Védekezésre kell berendezkednünk

Az IPBES felhívja a figyelmet a kutatás fontosságára: feltérképezni és megismerni az esetlegesen emberi megbetegedések kiváltására alkalmas kórokozókat. Ezt segíti a jelentős magyar részvétellel kidolgozott, úgynevezett DAMA-protokoll, ám ez jelenleg finanszírozási nehézségekkel küzd.

A felderítést (ökológiai diagnózis), monitorozást, megelőzést szolgáló összehangolt, nagy projekt nem létezik Magyarországon. Fontos, hogy az egész országot le kell fedni, a vizsgálatokat nem elég egyszer elvégezni, az adatokat folyamatosan frissíteni kell, mert a helyzet is egyfolytában változik. Ez pedig óriási kihívás. Kisebb, célzott kutatások, azonban folynak, remek urbánökológiai kutatócsoportokkal is büszkélkedhetünk, ám hiányzik ezek összehangolása, az új betegségek, kórokozók megjelenésére vonatkozó relevanciák tisztázása, illetve a megfelelő pénzügyi, eszközbeli, laboratóriumi háttér. Garamszegi László Zsolt úgy véli, ha pénz, fegyver, paripa adott volna:

Megelőzés szempontjából első körben mindenképpen a szúnyogokra és kullancsokra kellene koncentrálnunk, az ízeltlábúak nagyon jól és gyorsan alkalmazkodnak. Rögtön másodikként a velünk élő patkányokat kellene kórokozók szempontjából górcső alá venni. Történelmi példáink vannak, és az evolúciós lecke szerint a gazda-parazita versenyben abszolút győztes nincs, csak az egyik fél kerülhet ideiglenes előnybe.

A modern járványok kora azt jelenti, az emberiség vírusokkal, baktériumokkal, parazitákkal kezdett élet-halál harca egyre fokozódik az ember által okozott ökológiai változások miatt, ennek csupán első ütközete folyik most az új koronavírus ellen. A legkevesebb áldozatot akkor kell elszenvednünk, ha a felderítés tökéletesen működik, minden apró eredmény számít – a győzelemhez persze a politikai és társadalmi akaraton kívül rengeteg pénz kell. Az IPBES jelentése azonban külön kitér arra, hogy a prevenció költsége körülbelül századrésze annak az összegnek, amit a világjárvány okozta károkért kell megfizetnünk.

Kiemelt kép: Woohae Cho / Getty Images

24.hu/tudomany/2020/11/21/koronavirus-jarvany-virus-fertozes-okologia/

Komment írása

Article Categories:
24.hu · Tudomány
banner

Vélemény, hozzászólás?