máj 9, 2021
14 Views
0 0

Egy ampullányi Kína

Written by

Már a koronavírus európai megjelenésétől figyelemmel követtem a különböző országok versenyfutását a minél gyorsabban előállított, hatékony vakcináért. Érdekelt, ki jön rá hamarabb a titok nyitjára. Nem volt különösebb favoritom az itthon elérhető oltóanyagok közül. Úgy voltam vele: kapjam meg, alakuljon ki a védettség, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Megtörtént a regisztráció, jöhetett a türelmes várakozás. Egy idő után viszont kezdett gyanússá válni az, hogy a környezetemben egyre többen kapják meg az első dózist, ráadásul sok velem egykorú is. Gyorsan szemléztem az oltási regisztrációk ellenőrzésére létrejött oldalt, hogy bent van-e a regisztrációm az adatbázisban, vagy ha úgy tetszik, része vagyok-e a rendszernek. Szerencsére ott volt a sok regisztráció között az enyém is, de a java csak ezután jött. 

A család megkapja a kínait, egyvalakit kivéve

Április közepéig még voltak kétségek a családom több tagjában is a regisztrációt és az oltást illetően. Aztán egyik nap telefonált a háziorvosunk, akinek sikerült a nagyszüleimet, az édesanyámat, a nővéremet és a keresztanyámat is meggyőznie az oltás fontosságáról. Pikk-pakk beregisztráltak, majd a doktor úr újra telefonált: elmondta, hogy bő egy hét múlva mindenkit be tud oltani Sinopharmmal, amennyiben azt elfogadjuk.

Nekem mindegy, melyik lesz, csak kapjam már meg végre… 

– jegyeztem meg a hír hallatán. 

A háziorvos ígéretéhez híven ki is jött, így a család megkapta az oltást. Leszámítva engem. Hogy miért? Kiderült ugyanis, hogy bár nekem is ugyanaz a személy a háziorvosom, nincsenek nála a hivatalos papírjaim. 

AMIKOR UGYANIS BETÖLTÖTTEM A TIZENKILENCET, ELFELEJTETTEM ELJUTTATNI HOZZÁ A SZÜKSÉGES ORVOSI KARTONT, ÍGY NEM SZEREPELTEM A NYILVÁNTARTÁSBAN, AMI PONT ELÉG VOLT AHHOZ, HOGY NE KAPJAK OLTÁST.

Mikor ezt megtudtam, gyorsan „elszámoltam magamban százig”… Ugyan volt más alternatív lehetőség is arra, hogy beoltassam magam, az ilyenkor szokásos családi reakció természetesen ezúttal sem maradhatott el: 

22 éves leszel, aztán ennyit nem vagy képes elintézni?!

– repült felém egy, a finomabbak közé tartozó jogos kritika.

Időpontfoglalás? Időpontfoglalás!

Túl sokáig viszont nem emésztettem magam a saját balgaságomon, két ok miatt sem. Egyrészt Róma sem egy nap alatt épült, másrészt április 23-án elindult az online időpontfoglalás céljából létrehozott honlap. Szokásomhoz híven a foglalást sem siettem el, a lustaság viszont – most kivételesen – engem igazolt. Mindenképpen a hét második felében akartam menni oltakozni, de szerencsére megérte várnom, így megúsztam a kavalkádot.

ÁPRILIS 30-ÁN UGYANIS TÖBB OLTÓPONTON MEGJELENTEK LIMITÁLT MENNYISÉGBEN A PFIZER-VAKCINÁK, AMI MIATT HATALMAS SOROK ALAKULTAK KI.

A heringparti után néhány nappal végül én is foglaltam időpontot, és a családtól hallott pozitív benyomások után a Sinopharmot választottam. Megkaptam az e-mailt a foglalás sikerességéről, így május 7-én, pénteken jelenésem volt egy budai kórház oltópontjánál. 

Nem kell félni, nem fog fájni

Délután három órára volt időpontom, de már fél órával előtte ott köröztem a kórház körül, akár a bolygó hollandi. 14.48-kor beállok a sorba. Egy katona hölgy határozottan megkér, hogy legyek kedves betartani a másfél méteres távolságot. Egy-két perc múlva egy másik katona jön velem szembe, aki az adataimat egyezteti. Miután minden stimmel, végre átlépem a küszöböt.

Egy villámgyors fertőtlenítés, egy annál is gyorsabb testhőmérséklet-mérés, majd kezembe kerül az igazolás, amin még pár adatot ki kell tölteni. Miután ez megvan, előreinvitálnak. Egy hölgy veszi el a papírjaim, és beenged egy függönnyel elkülönített részre. Itt az oltóorvos és segítője leültetnek, és feltöltik a fecskendőt a megfelelő szérummal. Mindezt egy nagy sóhajjal veszem tudomásul, az oltóorvos rögtön meg is kérdezi, hogy izgulok-e. Mikor azt mondom, igen, csak ennyit fűz hozzá: 

Nem kell félni, nem fog fájni.

És tényleg nem fájt. Csupán egyetlen mozdulat az egész. Ezután kaptam egy tapaszt a bal vállamra, majd kimentem. Odakint leültem, és megvártam, míg megkapom a frissen pecsételt oltási igazolást. Bő öt perc alatt el is készült. Ennyi volt az egész procedúra. Ránéztem az órámra, amin a pontos idő 15:02 volt ekkor. A szervezés és az oltást végző személyzet munkája kifogástalan volt. 

Én is szeretném már, ha a mindennapok úgy vagy legalábbis hasonlóan működnének, ahogy régen. Optimista vagyok a jövőt tekintve. Remélem, hogy ez nem túl korai még. A magam részéről csak azzal tudtam hozzájárulni a vírus elleni küzdelemhez a maszkviselés és a távolságtartás mellett, hogy beoltattam magam. Ez volt minden, amit tehettem. De ezt vállaltam, és végre is hajtottam. 

index.hu/belfold/2021/05/09/egy-ampullanyi-kina/

Komment írása

Article Tags:
Article Categories:
Belföld · Index.hu
banner

Vélemény, hozzászólás?