márc 28, 2021
5 Views
0 0

Az Amazon és a szakszervezeti mozgalom jövője is eldőlhet egy alabamai raktárban

Written by

Több videót a 444-re!

Támogatom

Hétfőn ér véget az egyik legfontosabb szavazás Amerikában. November óta persze ez már legalább a harmadik, ha az elnökválasztást és a szenátusi többséget eldöntő januári, Georgia-állambeli választásra gondolunk. Most viszont nem arról szavaznak, hogy ki képviselje egy állam vagy egy város lakóit Washingtonban vagy a helyi törvényhozásban, hanem hogy 

egy alabamai raktár munkásai alapítsanak-e szakszervezetet vagy sem. Ez egészen piszlicsáré dolognak tűnik elsőre, mégis az amerikai politika apraja-nagyja megszólalt már az ügyben, sőt, még Joe Biden elnök is véleményt nyilvánított a témában. Az alabamai üzem ugyanis az Amazon egyik raktára. Azé a cégé, amelyik nemcsak, hogy a koronavírus-járvány egyik legnagyobb gazdasági nyertese és a világ egyik gazdasági és politikai szempontból legbefolyásosabb cége. Amelyet a világ leggazdagabb embere, Jeff Bezos vezet. És amelyik megalakulása óta mindent megtesz azért, hogy a dolgozóinak eszébe se jusson szakszervezetet alapítani, vagy ha eszükbe jut, vagy nagyon gyorsan tegyenek le róla, vagy, hasonlóan gyorsan, takarodjanak el az Amazon raktáraiból. Ezért sokan azt mondják, hogy a hétfői szavazás az amerikai gazdaság életében és a 21. századi munkásmozgalom történetében is óriási változást hozhat. 

A jófej munkahely, ahol halálra dolgozhatod magad

Bessemer egy 27 ezer fős kisváros nem messze az állam legnépesebb városától, Birminghamtől. Eddig valószínűleg a kisvárosban sosem történt semmi jelentőségteljes, ami miatt mindenki arra figyelne, hogy mi zajlik ott. Az elmúlt hetekben viszont szinte megszállták a kisvárost a demokrata és republikánus politikusok, politikai aktivisták, szakszervezeti vezetők. Pénteken például Bernie Sanders, az amerikai baloldal közel 80 éves rocksztárja is oda utazik, hogy Killer Mike rapsztárral együtt megpróbálja meggyőzni a városban lévő Amazon-raktár dolgozóit, hogy szavazzanak a szakszervezet megalakítására. 

A kisvárosban egy 5800 embert foglalkoztató raktára van az Amazonnak, annak a cégnek, ami a koronavírus-járvány alatt az amerikai élet egyik legfontosabb intézményévé vált. A kijárási korlátozások miatt sokkal fontosabb lett az online vásárlás, aminek pedig az Amazon már-már monopol-hatalommal bíró szereplője. A cég nagyon jól is jött ki a járványból, ha szabad ilyet mondani: a bevétele nagyjából 40 százalékkal emelkedett a járvány alatt, megközelítőleg 75 milliárd dollárral gazdagabbá téve alapítóját Jeff Bezost. A forgalommal együtt viszont azoknak a híreknek a száma is növekedett, amelyek a munkakörülmények miatt panaszkodó vagy tiltakozó, sőt, sztrájkkal fenyegető Amazon-dolgozókról szóltak. 

Az Amazon sosem volt egy igazán jó fej foglalkoztató, legalábbis bizonyos értelemben, bár a cég most az ellenkezőjéről igyekszik mindenkit meggyőzni. A vállalat pár éve bevezette a 15 dolláros óránkénti minimálbért, amit az amerikai baloldal régóta szeretne általánossá tenni, és a cég sokat büszkélkedik azzal, hogy milyen előnyös egészségbiztosítást és hasonló juttatásokat biztosít azoknak, akik a raktáraikban dolgoznak. 

Ezért cserébe viszont minden dolgozónak kitapossák a belét.Az Amazon középvezetői már a megalakulás utáni években olyan emailekkel bombázták a dolgozókat, hogy ráérnek aludni, ha majd meghaltak, és hogy aki szeret kényelmesen dolgozni, az inkább keressen másik állást. Azóta viszont a cég elképesztő növekedésen ment keresztül, a munkakörülményekről pedig folyamatosan érkeznek a szörnyebbnél szörnyebb beszámolók. Az Amazon különböző eszközökkel és módszerekkel megfigyeli, hogy a dolgozók mennyi időt töltenek az egyes munkafeladatokkal, mennyit mennek vécére, sőt, azt is előírja, hogy milyen mozdulatsorral kellene az árukat a dobozokba pakolni, hogy a lehető legkevesebb idő alatt a legtöbb árut lehessen kiküldeni a megrendelőknek. A dolgozókat a cég ebben a rendszerben amolyan húsrobotokként kezelte, akit pedig nem lehetett elég jól programozni, az hamar állás nélkül marad. Legutóbb pedig azzal borzolták a dolgozók kedélyeit, hogy olyan, kora hajnaltól kora délutánig tartó műszakokat vezettek be, amelyek mellett a munkások, akik között többségben vannak a szegényebb nők, sosem láthatják a családjaikat. 

Fotó: Frédéric Scheiber/Hans Lucas via AFP

Egyéb panaszok is érkeztek a munkakörülményekre. 2011-ben például bejárta a sajtót, hogy nyáron az Amazon egyik raktárába ahelyett, hogy beszereltek volna egy rendes szellőzőrendszert, inkább mentősöket fogadtak fel, hogy ellássák a hőségtől összeeső dolgozókat. Hasonló ügyek a koronavírus-járvány alatt is akadtak, a járvány elején több raktár dolgozói panaszkodtak, hogy az alapvető járványügyi előírásokat sem tartja be a cég, és nem hajlandó fertőtleníteni az üzemet, mert az alatt nem lehetne csomagokat pakolni. A cég pedig ezeket a problémákat általában úgy oldotta meg, hogy kirugdosta a leginkább méltatlankodó dolgozókat.

Bessemer, vezesd a harcot!

Nem csoda, hogy már többször felmerült a dolgozókban, hogy valahogy meg kellene védeni a jogaikat az azokat nem tisztelő munkaadójukkal szemben, erre pedig a megoldás klasszikusan a szakszervezet szervezése. Az Amazon dolgozói már többször, több városban, több raktárban megpróbáltak szakszervezetet alapítani, de eddig még sehol nem sikerült. Részben azért, mert a cég minden tőle telhetőt megtett, hogy ezt megakadályozza. 

Az Amazon már csírájában igyekezett elfojtani minden szervezkedést, ezért külön felhívták a vezetők figyelmét, hogy milyen jelekre kell odafigyelni: nagyon gyanús, ha a dolgozók sugdolóznak, ha kisebb csoportok gyorsan szétrebbennek, ha a műszakvezető a közelben van, ha piszmognak a mosdóban, vagy ha többet panaszkodnak. Ezek a cég szerint a szakszervezet szerveződésének jelei lehetnek! A középvezetők kiképzésénél viszont a cég jóval tovább ment, hogy elejét vegye a szervezkedésnek: volt, hogy volt FBI ügynököket vettek föl, hogy segítsenek információt gyűjteni a szervezkedő munkásokról, ha pedig már elindult a szervezkedés, akkor erre szakosodott jogászokkal igyekeznek jogi úton meggátolni a szakszervezeti szavazást, vagy legalábbis elnyújtani a folyamatot, hogy addig ilyen-olyan eszközökkel megpróbálják meggyőzni az embereket, hogy ne akarjanak szakszervezetet. 

Ezek az eszközök a “barátságos” meggyőzéstől az agitátoroknak tekintett dolgozók eltávolításáig sok formát ölthet. A bessemeri raktár dolgozóit például az üzem minden szabad falfelületén “Szavazz nemmel!” poszterek fogadták, beleértve a wc-ajtók belső oldalát is. A cég külön weboldalt is létrehozott, amin keresztül arról próbálják meggyőzni a dolgozókat, hogy a szakszervezeti tagság nagyon drága, a szakszervezetek pedig amúgy is korrupt szervezetek, amelyek igazából nem tudnak segíteni a dolgozóknak, akiknek az Amazonnál amúgy sincs ilyesmire szükségük, hiszen a cég annyira jófej. A dolgozóknak az üzemet megszálló külső tanácsadók egyenként is igyekeznek átadni ezt az üzenetet, de a dolgozóknak kötelező gyűlésekre is el kell mennie, ahol elmondják nekik, hogy a szakszervezet rossz. 

Fotó: CORY CLARK/NurPhoto via AFP

Más szervezkedő üzemekben viszont ennél kicsit határozottabban ment a meggyőzés, a virginiai Chesterben például egyszerűen azt mondták a dolgozóknak, hogy aki igennel szavaz a szakszervezet alakítására, az másnap már más munkahely után is nézhet, a szervezőket pedig kirúgták, mondván, hogy negatív hatással voltak a munkatársaikra. 

Ezeknek a módszereknek keresztül az Amazon eddig megúszta, hogy bármelyik üzemében is megszervezzék magukat a munkások. Talán pont azért, mert a cégnél ennyire hosszú és jól dokumentált története van a szakszervezetek letörésének, a bessemeri szervezkedés viszonylag hamar nagy médiafigyelmet kapott, különösen azért, mert az Amazon-dolgozók mögé beállt a politika, látszólag pártoktól függetlenül. 

Mindenki vs. Jeff Bezos

A Bessemerben történő szervezkedés mellett számos politikus kiállt, szinte teljesen lefedve a politikai spektrumot. Az, hogy olyan balos politikusok, mint Bernie Sanders teljes vállszélességgel kiállnak a munkások mellett, annyira talán nem meglepő, ahogy az sem, hogy a nála azért centristább Demokrata politikusok, mint a szenátus és a képviselőház demokrata házelnökei, Chuck Schumer és Nancy Pelosi is támogatásukról biztosították a szervezőket. Az viszont már sokkal furcsább, hogy 

az amúgy nagyon piacpárti republikánus szenátor, Marco Rubio is írt egy véleménycikket, amiben kiállt a szervezkedő munkások mellett, és azt írta, hogy a vállalatok nem vehetik garantáltnak a Republikánus párt támogatását. Az amerikai jobboldal persze nagyrészt nem azért van kiakadva az Amazonra, mert hirtelen annyira fontosnak tartják azoknak a munkásoknak a jogait, akiknek a szavazati jogát közben több, Alabamához hasonló déli államban erősen korlátozni igyekeznek. Hanem azért, mert elegük van az Amazonhoz hasonló, a liberálisokhoz dörgölőző “woke tőkéből”. Az Amazon, leginkább, hogy a jófej cég imázsával megnyerje a fogyasztókat, más hasonló óriási techcégekhez hasonlóan kiáll az olyan liberális ügyek mellett, mint a melegek egyenjogúsága és a klímaváltozás elleni küzdelem. Eközben pedig olyan gazdasági és politikai hatalmat halmoztak fel maguknak, amit már az amerikai jobboldalon is problémásnak tartanak.

Az Amazont egy kicsit talán meg is lepte, hogy a Demokrata párt vezetői, a szakszervezetet szervezők mellé állt, és gyakran nagyon kritikusak az Amazonnal, ami közben mindent megtesz, hogy egy  nagyon progresszív cég benyomását nyújtsa. Ezt, így, ebben a formában fel is emlegette a cég egyik vezetője, Dave Clark, egy Bernie Sandersnek címzett Twitter-bejegyzésben, amelyben azt írta, hogy a 15 dolláros órabérrel és az egyéb juttatásokkal az Amazon a progresszív vállalatok közül is a legprogresszívebb. A cég pedig nagyon sokat dolgozik a politikai kapcsolatain, tavaly például 18,7 millió dollárt költött lobbizásra, ebből 600 ezret például egy Jeff Ricchetti nevű lobbistának fizetett ki, akinek a bátyja, Steve Ricchetti Biden elnök egyik tanácsadója. Ám
az ügyben
nemhogy a
Demokrata párt támogatását, még a hallgatását sem sikerült megvenni. 

Még Joe Biden elnök is kiadott egy videóüzenetet, amelyben bár nem említi meg konkrétan az Amazont vagy a bessemeri üzemet, de két percig arról beszél, milyen alapvető fontos intézmények a szakszervezetek, amelyeknek megalakulását támogatni, nem korlátozni kell. 

“Nem az én dolgom, hogy megmondjam, valaki csatlakozzon-e egy szakszervezethez vagy sem, de nem is a munkaadó dolga, hogy ezt eldöntse. A döntést a munkásokon múlik, pont.” 

A bessemeri dolgozók már egy ideje leadhatták a szavazataikat, hétfőn viszont már el is kezdik számolni ezeket. Ez szakértők szerint eltarthat egy darabig, részben az Amazon várható jogászkodásai miatt is. A tét nem kicsi, hiszen ha itt sikerülne megszavazni a szakszervezet alapítását, azt hasonló szavazások egész hulláma követhetné szerte az Amazon raktáraiban, ami alapvetően alakítaná át a cég működését, más ügyekben is erősítheti az Amazon kritikusait és az amerikai munkásmozgalomnak is új lendületet adhatna.

De akkor sem biztos, hogy megnyugodhatnak Bezosék, ha a nemek kerülnek többségbe, mert a szavazás és szervezkedés körüli sajtóvisszhang így is felbátoríthatja a dolgozókat. És ahogy a New York Timesnak egy, a munkásmozgalom történetét kutató professzor nyilatkozta, a szakszervezeti mozgalom mindig előrefelé bukik: a munkások szervezkednek, elbuknak, aztán megpróbálják, újra és újra. 

Kapcsolódó

444.hu/2021/03/28/az-amazon-es-a-szakszervezeti-mozgalom-jovoje-is-eldolhet-egy-alabamai-raktarban

Komment írása

Article Categories:
444 · Gazdaság
banner

Vélemény, hozzászólás?