máj 4, 2021
0 View
0 0

Az alig emlegetett sikeredző tökéletes idény után vált meg a Fraditól

Written by

Neve és edzői pályafutásának több epizódja is különleges. Rauchmaul Emil egyetlen, ám annál tökéletesebb idény után távozott a Fraditól, és a Bocskai szekeréről is hirtelen ugrott le.

Az 1937-es Közép-európai Kupa-győzelem után a Nemzeti Színház színpadán, a hátsó sor jobb szélén Rauchmaul Emil
(Fotó: Színházi Élet)


Hirdetés

A Ferencváros labdarúgócsapatait a magyar bajnoki ösvényeken az aranyat rejtő ládáig végigvezető trénerek listáját böngészve furcsa hangzású neve miatt is feltűnést kelt a 130 esztendeje, 1891. április 18-án született Rauchmaul Emil. Perfekt németeseknek, műfordítóknak egyaránt izgalmas feladat – csak egy-egy jelentést figyelembe véve – a füst (Rauch) és száj (Maul) szavakat összhangba hozni… Mi most nem teszünk rá kísérletet, inkább arra irányítjuk rá olvasóink figyelmét, hogy a frissen szerződtetett Rauchmaul nem mindennapi bravúrt hajtott végre az 1937–1938-as idényben: irányításával négy év szünetet követően szerezték meg a bajnoki elsőséget a zöld-fehérek, és kilenc esztendős csend után, 1937 októberében a Közép-európai Kupa trófeáját is a magasba emelhették a játékosok (4:2 itthon, 5:4 Rómában a Lazio ellen, Sárosi György 3-3 gólt szerzett a két meccsen).

Rövid, ám annál dicsőségesebb tevékenysége véget is ért az utolsó bajnoki fordulóval, az 1938. május 26-án az Elektromos felett aratott 5:1-es győzelemmel, tudniillik június 10-én világgá kürtölte a Nemzeti Sport: Rauchmaul felmentését kérte. A vezetők rendkívüli ülést tartottak, és a következőre jutottak: „A Ferencváros vezetősége őszinte sajnálattal fogadta ezt a bejelentést, amelyet azonban Rauchmaul oly komoly okokkal támasztott alá, hogy tudomásul kellett venni.”     

Egy másik lap családi okokról beszélt, meg hogy vélhetően Franciaországban folytatja a távozó tréner, ellenben az Esti Ujság okkal értetlenkedett: „Nem szokás az edzőt leváltani akkor, amikor az a reá bízott csapattal Közép-európai Kupát és magyar bajnokságot nyer.”  A cikk szerzője tehát nem lemondásról, hanem leváltásról írt, és értesüléseire hivatkozva arról tájékoztatott, hogy Rauchmaul az első világháború harcterein ugyan nagy fegyelmet követelve, rendet parancsoló tekintéllyel vezette katonáit, ám edzői munkáját finom úrként végezte. Persze lehet, mégiscsak itt volt a kutya eltemetve, azaz a sikerkovács igenis rövid pórázon tartotta játékosait, ami vélhetően hosszú távon nem volt fenntartható, még ha eredményre is vezetett.

A BTC futballistájaként gyakran tette próbára magát atlétikában, egyesülete háziversenyein vagy klubközi viadalokon indult 200, 400, 800 méteren, fél mérföldön, magasugrásban vagy éppen gerelyvetésben. Ebben gyökeredzik labdarúgóedzői módszere is, amennyiben nagy hangsúlyt fektetett a fizikai felkészítésre. Nem véletlenül ejtett szót róla Springer Ferenc ügyvezető elnök a diadalmas évad végén: „A Ferencváros rájött arra, hogy a lelki felkészültség mellé szükséges a tökéletes testi felkészültség is. Azóta a Ferencvárosban a vezetőségnek minden gondja arra irányul, hogy a tökéletes felkészültségnek ez a két része összhangban legyen egymással.”     

Rauchmaul a technika-kondíció-taktika szentháromságát vallotta, kiemelve, hogy a legnagyobb hegedűművész is gyakorolja az alapfogásokat (futballnyelven: a labdaátvétel, passzolás, lövés, fejes sulykolása nem kerülhet le a műsorról), a kondicionálásra kipróbált gyakorlatokat alkalmazott, taktikai téren pedig figyelembe vette a játékosok tulajdonságait. A merev rendszert helytelenítette, a körülményektől függően a formáció egy mérkőzésen belül is módosulhatott. „Ezen a téren a legnagyobb rugalmasság híve vagyok. Egy bizonyos, ma már a futball olyan tudomány, hogy nem lehet elintézni annak összes problémáit egyetlen kényelmes mondattal, hogy: jól kell futballozni. Nagy általánosságban ez rendben is volna, de az edzőnek meg is kell magyaráznia a csapatnak, hogyan kell jól futballozni.”     

Egy biztos, nagyon akkurátus figura volt. Maga mérte a játékosok testsúlyát, esténként ellenőrzőútjait járta, kontrollálva futballistáit, sőt a szurkolókat és a hölgy hozzátartozókat is rendszabályozta. Azokkal a drukkerekkel szemben, akik éjszakai életre csábították a játékosokat, kitiltást helyezett kilátásba, míg a nők (a feleségek is) csak akkor vehettek részt az egyesületi vacsorákon, ha a vezetőség meghívta őket.

Ez a különleges nevű férfi összesen 49 meccsen dirigálta a 14. bajnoki címét megszerző Fradit, amely mindössze öt pontot veszített a 26 fordulóban. A fent említett utolsó, Elektromos elleni meccsen így állt fel a csapat: Háda József – Tátrai Sándor, Korányi I Lajos – Hámori Frigyes László, Polgár Gyula, Lázár Gyula – Táncos Mihály, Kiss Gyula, Sárosi György, Toldi Géza, Kemény Tibor.

S hogy hova távozott a mester? Nem Franciaországba, hanem – a Magyar Pamut SC-hez… Ezzel az információval kerekedik ki igazán a már-már groteszk Üllői úti történet. A Pamut után már nem is töltött be érdemi szerepet a magyar labdarúgásban a játékosként a BTC-t hűen szolgáló Rauchmaul, akinek tréneri pályáját még senki sem derítette fel. Mi megpróbáltuk, és igen színes képet kaptunk, amelynek két – összefüggő – részletét ki is emeljük (a többi a cikkünkbe illesztett névjegyéből böngészhető ki).

A KK-győztes csapat – a siker utáni bankettre csak a meghívott feleségek voltak hivatalosak

Ha kurta-furcsának nevezzük a fradis epizódot, még így sem jellemezhető a debreceni Bocskainál eltöltött kevesebb mint négy hónapja 1931 tavaszán. Februárban érkezett a cívisvárosba, és az ősszel vígan szaladó, a téli szünetben kényszerből „parkoló” debreceni szekérre kellett felugrania. A Bocskai a második helyen (!) fordult rá a tavaszi szezonra, a kiváló produkció (6 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség) ellenére mondott le Káldy Zsigmond. A helyét átvevő Rauchmaullal még május elején is kapaszkodott a bronzérembe az együttes, olyannyira, hogy május 10-én idegenben múlta felül 4:2-re a listavezető, végül a bajnokságot is megnyerő Újpestet. Ezt a meccset már annak ismeretében küzdötték végig a játékosok, hogy a végső két fordulóra már nem Rauchmaul készíti fel őket – merthogy a tréner közben elígérkezett a görög bajnoki hajrá előtt bajban lévő AEK Athénhoz (akkor Enoszisz)! A debreceniek végül az utolsó fordulóban vesztették el az érmet, miután 6:2-re leiskolázta őket a Fradi, így kénytelenek voltak helyet cserélni a zöld-fehérekkel.

Rauchmaul ellenben a nyolcadik helyről a negyedikre repítette az AEK-et, és az 1931–1932-es évadra is maradt a klubnál. Fokozni is tudta az élvezeteket, merthogy az először kiírt Görög Kupa elődöntőjében 2:1-gyel elbúcsúztatták a PAOK-ot, és készülhettek a november 8-i fináléra, amelyben az Arisz várt rájuk. Nem volt megállás, a szaloniki vetélytárs is fejet hajtott (5:3), így közhírré tehetjük felfedezésünket: magyar edző nevéhez kötődik az első Görög Kupa-győzelem! Ám van csavar is a történetben… Egy görög forrás szerint a fináléban Themosz Aszderisz ült a kispadon, ami azért is érthetetlen, mert a magyar sportsajtó által is kupagyőztesként emlegetett Rauchmaul decemberben az Akropolisz-kupát is elhódította fiaival, és csak 1932 nyarán vált meg az élvonalbeli tagságát osztályozón kiharcoló klubtól. Fogadjuk el tehát a görög futballhistória alakítójának honfitársunkat, aki 1936-ban – tavaszi tűzoltással – az addig „dadogó” Prostejovot is dobogóra emelte a csehszlovák első osztályban.

Ahogy említettük, a Pamuttól már sehova sem vezetett az útja, népbírósági iratok pedig arról árulkodnak, hogy 1948-ban még igazolási eljárás alá vonták. Az 50-es évektől az atlétikában talált otthonra, versenybíróként maradt sportközelben, és ráleltünk egy érdekes epizódra is: 1963 júliusában – pusztán érdeklődésből – ott ült a lelátón a budapesti atlétikai bajnokságon, amikor szóltak neki, hogy szükség van a segítségére, időt kellene mérni. És ő lement a pályára első szóra, 72 évesen, betegeskedve.

Két héttel 77. születésnapja előtt hunyt el Rauchmaul Emil, akinek érezhetően több volt futballedzői pályafutásában, és akitől várnánk a választ: miért hagyta ott a Fradit?

RAUCHMAUL (ROZSOS) EMIL NÉVJEGYE
Született:  1891. április 19., Budapest
Elhunyt:   1968. április 5., Budapest
Sportága: labdarúgás
Posztja:   középfedezet
Klubjai: Játékosként:  BTC (1908–1925)*.
Edzőként: 1. FC Katowice (lengyel, 1928–1929), BTC (1930–1931. január, a futballszakosztály vezetője), Bocskai (1931. február–május)**, AEK Athén (akkor: Enoszisz, görög, 1931. május–1932. július), Garbarnia Kraków (lengyel, 1933. április–szeptember?), AC Juventus Topolcany (csehszlovák, 1934. február–1935?), SK Prostejov (csehszlovák, 1936. április–augusztus), Tatabányai SC (1937), Ferencváros (1937–1938), Magyar Pamut SC (1938–1940)
Legjobb eredményei. Játékosként: bajnoki 3.   (1913),  bajnoki 4.   (1914).
Edzőként: Közép-európai Kupa-győztes    (1937), magyar bajnok   (1938), magyar bajnoki 4.  (1931),      csehszlovák bajnoki 3.   (1936),  görög bajnoki 4.   (1931), Görög Kupa-győztes      (1931)
Válogatottságainak száma/gól:   1/0 (1915)
*az 1923–1924-es idényben nem játszott
**miután az AEK edzője lett, az utolsó két fordulóban már nem ő irányított

www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/az-alig-emlegetett-sikeredzo-tokeletes-ideny-utan-valt-meg-a-fraditol-2824385

Komment írása

Article Categories:
nemzetisport
banner

Vélemény, hozzászólás?