máj 31, 2021
12 Views
0 0

A föld nyelte el a kislányokat – Rengeteg gyereket rabolnak el világszerte – Ez a helyzet Magyarországon

Written by

Az elmúlt hetekben több említésre méltó produkció is megjelent a Netflixen, köztük a Nő az ablakban (The Woman In The Window), a Kísértő múlt (Things Heard & Seen), illetve a korábban említett Minden lány nevében (I Am All Girls), ami május 14-én debütált. Úgy tűnik, a Netflix nagyon ráfeküdt mostanában a thrillerekre, ugyanis mindhárom előbb felsorolt film ebben a műfajban jeleskedik. A Minden lány nevében viszont már csak abból a szempontból is sokkal fajsúlyosabb, mivel egy olyan igaz történeten alapul, amitől első hallomásra is görcsbe rándul az ember gyomra.

(A legfrissebb hírek itt)

A film a dél-afrikai embercsempészet, pontosabban a gyerekekkel való kereskedés velejéig romlott világa köré körvonalazódik, és szinte fájó őszinteséggel mutatja be, milyen veszélyek leselkednek a gyerekekre. Bár az alkotás nem minden eleme felel meg a valóságnak, sőt bőven van, amit kifejezetten hozzáköltöttek az amúgy is elég megrázó történethez, de alapjaiban véve még így is sikerrel hívja fel a figyelmet egy olyan problémára, ami napjainkban is sok családnak okoz keserűséget.

Gert van Rooyen, a gyerekek rémálma

Mint említettem, a sztorinak vannak olyan részei, amik csak a képzelet szüleményei, viszont a film gerincét adó esemény sajnos megfelel a valóságnak. A Minden lány nevében megátalkodott főgonosza, Gert De Jager egy létező személy, vagyis csak volt, mivel hosszú évekkel ezelőtt meghalt. A való életben azonban nem a Gert De Jager, hanem a Gert van Rooyen nevet viselte. A dél-afrikai, építkezési vállalatot vezető férfi pedofil hírében állt, mivel 1988 és 1989 között több olyan kislányt is elrabolt, akikről azóta se lehet tudni semmit. Az ezt megelőző években is meggyűlt a baja a törvénnyel, ugyanis 1979-ben Pretoria közelében elrabolt egy 10, illetve egy 13 éves lányt, akiket megütött, majd arra kötelezett, hogy vetkőzzenek meztelenre. A lányokat szexuálisan molesztálta, majd egy nappal később elengedte őket.

Rooyent ezt követően letartóztatták és négy év börtönre ítéltek, végül azonban három év után szabadlábra helyezték. Szabadulása után, 1983-ban elvált feleségétől, Alettától, akitől egyébként hat (!) gyereke született. Öt évvel később, 1988-ban pedig elkezdett randizni a szintén elvált Francina Johanna Hermina Haarhoffal, alias Joey Haarhoffal, akit bűntársául fogadott és szörnyűségeket követtek el együtt.

Gert van Rooyen és párja, Joey Haarthoff / Fotó: YouTube

Gert van Rooyen és párja, Joey Haarthoff / Fotó: YouTube

A film sztorija szerint Gert De Jager és barátnője elraboltak hat lányt, illetve további több tucatot a Nemzeti Párt egyik kabinetminiszterének utasítására – a helyi politikusok egyébként valóban érintettek voltak, de erről majd később. A férfi barátnője, Haarhoff a valóságban is nagy szerepet játszott abban, hogy sikerüljön magukhoz csábítani a kislányokat. A nő rendszeresen odatelefonált a gyermekotthonokba azt kérve, hogy néhány lány had tölthesse náluk a hétvégét vagy épp valamelyik ünnepet. Ugyan a próbálkozásaikat a legtöbb esetben nem siker koronázta, de 1989-ben egy 14 éves lány náluk tölthette a karácsonyt. Örökbe is szerettek volna fogadni gyerekeket, azonban a kérvényüket – szerencsére – elutasították.

Eltűntek és soha többé nem kerültek elő

A Rooyen élete során elrabolt kislányok száma összesen kilencre tehető, azonban hármuknak sikerült megmenekülniük. A filmben megemlített hat gyermek – akik köré épül a történet – nevét viszont teljesen megváltoztatták, tehát nem a valós nevükön szerepelnek, egyedül a monogramok stimmelnek.

Az első áldozat a 14 éves Tracy-Lee Scott-Crossley volt, akit egy crestai bevásárlóközpont mellett láttak utoljára bemászni egy autóba 1988-ban. A kislány testvére, Mark hatalmas bűntudatot érzett azután, hogy eltűnt a húga, mivel nem akart vele vásárolni menni, Tracy ezért indult egyedül útnak. Ez a trauma pedig Mark egész életére kihatott, később bűnösnek találták egy gyilkosságban, ugyanis halálra vert egy farmert, majd az élettelen testét az oroszlánok elé dobta.

A Rooyen által elrabolt kislányok közül öt, a fotón nincs rajta Rosa Piel / Fotó: Wikipédia/South African Police

A Rooyen által elrabolt kislányok közül öt, a fotón nincs rajta Rosa Piel / Fotó: Wikipédia/South African Police

Szintén 1988-ban veszett nyoma Pietermaritzburgban a 12 éves Fiona Harvey-nak, aki épp tejet venni ment. Rooyen egy olyan autóval rabolta el a lányt, amin a saját építkezési vállalatának a hirdetése volt, ez a későbbiekben döntő érv volt amellett, hogy köze lehet az eltűnésekhez. Az 1989-es évben további hat lány tűnt el: a 12 éves Joan Horn Pretoriából, a 9 éves Rosa Piel Albertonból, a 11 éves Odette Boucher és 12 éves Anne-Mari Wapenaar Kempton Parkból, a 13 éves Yolanda Wessels (aki Haarhoff unokahúga volt), illetve a 16 éves Janet Delport. Utóbbit egyébként egy durbani bevásárlóközpontból rabolták el, később azonban rátaláltak amint egyedül bolyong az utcán, viszont a sokkon kívül szerencsére nem esett más baja.

A lány, aki Rooyen vesztét okozta

Rooyen barátnője hű bűntársként próbálta a maguk malmára hajtani vizet és minél több gyermeket becserkészni újdonsült párjának. Egyik „fogásával” azonban igencsak mellélőtt, ami végül a vesztüket is okozta. Haarhoff ugyanis 1990. január 11-én elrabolta Pretoriából a 16 éves Joan Booysent, akit azonnal Rooyen házába szállított. Összebilincselték a kezeit, bedrogozták, szexuálisan bántalmazták, majd egy szekrénybe zárták. A lány apró termetéből valószínűleg azt gondolhatták, hogy jóval fiatalabb a koránál. Joannak végül sikerült kiszabadulnia és értesíteni a rendőrséget, akik biztonságba helyezték a lányt. Négy nappal később pedig el is kapták Rooyent, akit az autója buktatott le, ugyanis megegyezett azzal a járművel, amit egy korábbi bűntettnél – a 12 éves Fiona Harvey elrablásánál – használtak.

Rooyen egykori pretoriai háza 2009-ben, itt tartotta fogva utolsó áldozatát is / Fotó: Google Maps

Rooyen egykori pretoriai háza 2009-ben, itt tartotta fogva utolsó áldozatát is / Fotó: Google Maps

Miután Rooyen felfedezte, hogy a fogvatartott lány eltűnt, fegyvert ragadott és lelőtte barátnőjét, majd magával is végzett. Ez pedig teljesen ellent mond a filmben látottakkal, mivel ott Gert De Jagert azután gyilkolják meg, hogy elárulja annak a miniszternek a nevét, akinek az utasítására gyerekeket rabolt el. Rooyent azonban nem megölték, hanem öngyilkosságot követett el.

Nyomokat is alig találtak

Az eltűnt gyerekeket egyébként a szemtanúk beszámolóinak, illetve törvényszéki bizonyítékoknak köszönhetően lehetett Rooyenhez kapcsolni. A férfi házában megtalálták például Odette Boucher lakcímét és telefonszámát egy papírra írva, a szőnyeg alá rejtve, ahogy a sárga táskája is ott hevert. Továbbá Anne-Mari címére és lakáskulcsaira is ráleltek. Anne-Mari édesanyja 1989. szeptember 29-én kapott egy levelet a lányától, amiben azt állította, hogy Odette-tel Durbanba mentek néhány fiúval. Egy héttel később Odette édesanyja is egy hasonló levelet kapott – bár mindkettőt ugyanazon a napon adták fel. A gyanú szerint a kislányok kényszerből írhatták meg ezen leveleket. Pár hónappal később, 1990 júniusában pedig egy midrandi könyvtár egyik vásárlója lett figyelmes egy apró cetlire, amelyen ez állt:

Anne-Mari vagyok. A barátommal együtt az elrablóinkkal vagyunk ezen a címen (leírta a pontos címet). A barátom próbált telefonálni, de félbeszakították.

A könyvtár egyik alkalmazottja később, egy 1993-as interjúban elmondta, emlékszik, hogy mielőtt felfedezték a cédulát, egy körülbelül 12 évesnek kinéző, fekete hajú lány járt ott, aki nagyon ijedtnek tűnt.

Még mindig látom, ahogy ott ül, és azon tűnődtem, miért lehet ennyire megrémülve

– mondta a dolgozó.

A rendőrök szakértőkkel nézették meg Anne-Mari üzenetét, amiről megállapították, hogy kétség kívül ő írta. A zsaruk a címet is ellenőrizték, amit a lány megemlített a levélben, azonban semmi érdemlegeset nem találtak ott. Ennek ellenére ez az apró cetli jelentette a szülők számára azt a reménysugarat, hogy Odette és Anne-Mari életben lehettek még hónapokkal Rooyen és bűntársa halála után. Bár a rendőrök mindent felforgattak a férfi egykori üzlethelyiségeiben, illetve az otthonában – amit a sajtó a borzalmak házának hívott –, de semmilyen más nyomra nem bukkantak. A Rooyen által elrabolt gyerekeket szó szerint a föld nyelte el.

Hosszú évekkel később szedték elő újra az ügyet

Az eltűnt gyerekek ügye 2007-ben újabb nyilvánosságot kapott, miután Umdloti város tengerpartján, csupán ötszáz méterre attól a helytől, ahol a pedofil pár nyaralt korábban, egy kamasz csontjaira bukkantak. Bár DNS-tesztet is végeztek, de az nem hasonlított Rooyen egyik áldozatáéhoz sem, ennél többet viszont nem közölt a dél-afrikai rendőrség. Ezen év novemberében újabb csontokat találtak a Rooyen egykori, pretoriai otthonával szomszédos ingatlanban, amikor a földet ásták ki egy medencéhez. A helyi hatóságokat azonnal riasztották és szakértőket kértek fel, hogy megvizsgálják, emberi csontokról van-e szó, azonban ennek a vizsgálatnak az eredményéről azóta se lehet tudni.

A rejtélyes esetet évekkel később, 2019-ben újra elővették, mivel az ügyben eredetileg nyomozó és már nyugdíjba vonult rendőr, Don Chandler ismételten át szerette volna nézni az eddigi bizonyítékokat. A nyomozó ezúttal pedig olyan részleteket árult el, amikről korábban még nem lehetett tudni. Akkor annak az eshetőségét vizsgálták, hogy Rooyen egy durbani kikötőből szállíttathatta-e el Mauritiusra az eltűnt gyerekeket. Ez azért merült fel, mivel a férfi ezermesterként dolgozott egy durbani cégnél, amely tűzbiztos ajtókat szállított hajóval, így könnyen külföldre vitethette az elrabolt gyerekeket is.

A nyomozó elmondása szerint Rooyen rendszeresen tartózkodott a kikötőben, így az is megeshetett, hogy olyan kapcsolatai lehettek, akik segíthettek neki. Kiderült, hogy Rooyen hónapokig a Micor Forwarding nevezetű cégnek is dolgozott, ahol a tűzbiztos ajtók pretoriai és durbani vásárlók otthonába való beépítésével foglalkozott. A férfi akkoriban egy kisteherautóval járta a városokat, így a lakosság segítségével próbálták lenyomozni az útvonalát, összehasonlítva a lányok eltűnésének időpontjaival és helyszíneivel. Még fotóik is voltak Rooyen bűntársáról és egyben párjáról, Haarhoffról, amint épp azon a helyen bóklászik, ahol a hajók berakodása történt.

A durbani kikötő, itt kerültek a konténerek a hajókra / Fotó: Google Maps

A durbani kikötő, itt kerültek a konténerek a hajókra / Fotó: Google Maps

Fény derült arra is, hogy Rooyent 1989-ben a Durbanból Townhill felé vezető úton gyorshajtáson kapta egy rendőr. A férfi kocsijának hátsó ülésén két lányt is felfedezett, akik rózsaszín és szürke takaróba voltak burkolva. A rendőr elmondása szerint úgy tűntek, mint akik drog hatása alatt állnak. A takarókat egyébként meg is találták Rooyen otthonában, miután öngyilkosságot követett el, azonban a DNS-teszt nem volt eredményes, mivel túl sok állati szőr volt rajta, ezért nem találtak semmit.

Továbbá a nyomozó arról is beszámolt, hogy a pedofil pár nem sokkal a 16 éves Joan szökése után megírta a végrendeletét, illetve öngyilkossággal kapcsolatos feljegyzéseket is találtak az otthonukban, így nincs kizárva, hogy már előre mindent kitervelhettek. A halálukkal pedig szinte biztossá vált, hogy soha nem fog kiderülni, mi történt az elrabolt gyerekekkel, ezt a titkot a sírba vitték magukkal.

Csavartak egyet a történeten

A film ugyan javarészt megtörtént eseményeken alapszik, azonban jónéhány változást eszközöltek, amikre nyilvánvalóan főképp amiatt volt szükség, hogy így izgalmasabbá tudják varázsolni a történetet, illetve még jobban fel tudják hívni a figyelmet erre a súlyos, globális jellegű problémára. Az egyik legnagyobb eltérés az eredeti sztorihoz képest pont az, hogy az elrabolt gyerekek közül senki nem került elő, viszont a filmben az ellenkezőjét látjuk.

A produkció egyik főszereplőjéről, Ntombizonke Bapairól (Hlubi Mboya) ugyanis kiderül, hogy gyerekként nem kellett az emberkereskedőknek, ezért kihasználták és mondhatni fiatal prostituáltat csináltak belőle. Majd felnőttként, a nyomozók berkein belül dolgozva bosszút áll az elrabolt lányokért és minden emberkereskedelemben érintett figurát, akit ismer, egyenként tesz el láb alól, a mellkasukba pedig az eltűnt gyermekek monogramját vési. Na, ez teljes mértékben fikció, mivel az eltűnt kislányok közül egy sem lett meg. Ahogy a produkcióban végigkísérhető, detektívfilmeket is megszégyenítő nyomozás, illetve a bosszúra szomjazó Ntombizonke Bapai és a nyomozó Jodie Snyman (Erica Wessels) összejátszása sem felel meg a valóságnak.

A film egyik főszereplője, Ntombizonke Bapai gyerekként / Fotó: YouTube

A film egyik főszereplője, Ntombizonke Bapai gyerekként / Fotó: YouTube

Annyiban azonban nem „hazudtak” a készítők, hogy a dél-afrikai Nemzeti Párt néhány minisztere is érintett volt az ügyben. Rooyen fia, Flippie van Rooyen ugyanis arról számolt be, hogy az apja három miniszterrel is egy körben mozgott, akikkel együtt intézte a gyerekek külföldre juttatását. Az eltűnt kislányokkal kapcsolatban pedig azt állította, hogy néhányukat eladták az araboknak és a Közel-Keletre vitték őket – ahogy a filmben is látható. Ugyan a filmes verzióban maga Gert de Jager számol be készségesen a lányok Közel-Keletre szállításáról, illetve a szoros kapcsolatáról a miniszterekkel, azonban a valósában pont hogy nem ő volt az, aki információkkal szolgált erről, hanem a fia, Flippie.

A férfit 2001-ben három rendbeli hamis tanúzásban találta bűnösnek a bíróság, mivel eskü alatt ellentmondásos vallomásokat tett a hat lány eltűnésével kapcsolatban. Flippie egyébként ekkor már börtönben volt, mivel halálbüntetésre ítélték egy 15 éves zimbabwei lány megölése miatt. A halálbüntetést ugyan végül megúszta és életfogytiglani börtönre változtatták az ítéletet, viszont meglepő módon 2008-ban mégis szabadlábra helyezték. Rooyen másik fia, Gerhard is hasonló sorsra jutott, ugyanis lopás és csalás miatt 15 évre csukták le. Úgy tűnik, az alma nem esett messze a fájától.

Világszerte súlyos probléma

Az emberrablás, azon belül is a gyerekrablás sajnos globálisan is hatalmas gondot jelent. A Knoema legfrissebb statisztikai adatai szerint 2018-ban Új-Zélandon és Pakisztánban volt a legrosszabb helyzet, ugyanis a felmérés szerint ebben az évben mindkét országban 9,5 gyerekrablás jutott 100 ezer emberre. Ha Új-Zélandot nézzük, akkor a 2018-as népességi adatból – akkor 4,841 millióan éltek ott – könnyen kiszámolható, hogy ez körülbelül 459 gyerekrablást takar csak 2018-ban. Pakisztánban ez a szám jóval magasabb, tekintve, hogy a lakosság is nagyobb. 2018-ban 212,2 millió ember lakta az országot, amiből az következtethető ki, hogy körülbelül 20 159 gyerekrablás történt a 2018-as év alatt.

A listán a harmadik helyet foglalja el Luxembourg 6 gyerekrablással, a negyediken Németország áll 5,5-tel, az ötödiken Ecuador 4,4-gyel, míg Magyarország – jócskán lemaradva – az 55. helyen van.

Európában sem túl fényesek az adatok

A Missing Europe Children nevezetű óriási szervezet Európa-szerte nyújt segítő kezet a bajba jutott gyerekeknek. Összesen 31 európai országgal dolgoznak együtt – köztük Magyarországgal is –, ahol lelkisegély-vonalon keresztül várják azon gyermekek vagy épp gyermekért aggódó felnőttek hívását, akiknek segítségre van szükségük. A szervezet 2019-ben végzett felméréséhez 23 európai országban (Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Csehország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Litvánia, Luxembourg, Málta, Lengyelország, Portugália, Szerbia, Szlovénia, Svédország, Svájc, Hollandia, Egyesült Királyság, Ukrajna) gyűjtött adatokat használták fel. Ezen államokban 55 284 hívást kaptak az eltűnésékkel kapcsolatban és összesen 5477 gyermeknek veszett nyoma.

21 ország lelkisegély-vonalának adataiból kiderült, hogy az eltűnt gyermekek 54,5%-a (2354 fő) elmenekült, például amiatt, mert kitaszították őket az otthonukból. 22,7%-ukat egy szülő rabolta el, 8,9%-uk egyéb okok (például felnőttek bántalmazása) miatt tűnhetett el, ahogy további 9% esetében is az előbbiektől eltérő, más indokok állhattak fenn. 3,2%-uknak migráció következtében veszett nyoma, 1,3%-uk elveszett valahol és nem talált haza, akár megsérülhetett vagy mozgási rendellenessége miatt nem tudott hazamenni, míg 0,4% az, akiket ténylegesen bűnöző vihetett el.

A felmérésből kiderül, hogy 2019-ben összesen 29 olyan gyermek eltűnésével foglalkoztak, akiket elraboltak. Az átlagkoruk 12 év volt, azonban a legfiatalabb közülük még az egy éves kort sem érte el. Az adatokból ugyanakkor az is kiderül, hogy csak az esetek felében volt jellemző az, hogy egy idegen ragadta el a gyermeket. Valószínűbb volt az, hogy egy hozzá közel álló személy (az egyik szülő szeretője/élettársa vagy családtag) vitte el őt. Mint írták, a 2019-ben elrabolt gyerekek nagy részére egy héten belül rátaláltak. 53%-uk még életben volt, 20%-uk elhunyt, míg 27%-uk egy év alatt sem került elő. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a kutatások szerint az ilyen jellegű bűncselekménynél az elrablást követő első négy óra a legfontosabb, hogy még élve megtalálják a gyermeket.

Az Eurostat, az Európai Bizottság egyik főigazgatósága több statisztikát is nyilvánosságra hozott a korábbi évekkel kapcsolatban. Az ő adataik szerint például 2013-ban az EU-ban összesen 8958 embert raboltak el. A listát toronymagasan vezette Franciaország, ahol 2117 személynek veszett nyoma, az Egyesült Királyságban és Wales-ben összesen 1727-en tűntek el, Németországban 1702-en, Belgiumban 1135-en, míg Magyarországon „csak” hét ilyen esetről szereztek tudomást.

Az Eurostat egy későbbi, 2015-2016-ra kiterjedő kutatása már ennél megdöbbentőbb adatokkal szolgált. A felmérés szerint az unióban a legnagyobb arányban Észtországban (83%), Magyarországon (63%), Görögországon (56%), Lettországban (37%) és Hollandiában (28%) voltak gyermekek érintettek emberkereskedelemben. Ebben a két évben ugyanis 8458 felnőtt és 2474 gyerek esetében kellett eljárást indítani emiatt. A legtöbb gyermek pedig éppenséggel Magyarországon volt emberkereskedelem áldozata. Az Eurostat adatai szerint ugyanis 2015-ben és 2016-ban összesen 627 gyerek, illetve 369 felnőtt volt érintett emberkereskedelemben Magyarországon.

Ez a helyzet Magyarországon

A rendőrség oldalán megtalálható adatok szerint 2107 eltűnt személyt keresnek jelenleg (május 31-én) Magyarországon. Az eltűntek több mint fele 18 éves vagy még ezt a kort sem éri el, ők 1193-an vannak. Közülük 21-en 10 év, míg 7-en 5 év alattiak. Ha a 18 év alatti korosztályt nézzük, akkor kábé fele-fele arányban vannak a fiúk és a lányok. Előbbiek 609-en, míg utóbbiak 581-en vannak.

A gyerekrablásokkal, gyerekcsempészettel, illetve gyerekkereskedelemmel kapcsolatban azonban semmilyen információt nem lehet fellelni a rendőrség hivatalos oldalán. Ennek oka az, hogy az elmúlt évek statisztikai adatainál az előbb felsorolt bűntények esetében nincs külön kiemelve az, hogy gyermek volt-e a sértett. Hogy pontosabb képet kapjunk arról, milyen gyakran fordulnak elő az előbbiekkel összefüggésbe hozható bűncselekmények Magyarországon, a Blikk felkereste az Országos Rendőr-főkapitányságot (ORFK).

AZ ORFK tájékoztatása szerint a 2020-as évben összesen 18 244 kiskorú eltűnése miatt rendeltek el körözést Magyarországon, közülük 15 482-en 14-18 év közöttiek, míg 2762-en 14 éven aluliak voltak. Mint közölték, kiskorúak esetében a körözések magas számát jellemzően a gondozási helyükről engedély nélkül távozott vagy oda az előírt időben vissza nem térő, ideiglenes hatállyal elhelyezett, nevelésbe vett kiskorúak száma jelenti.

„Ezekben az esetekben nem beszélhetünk a szó hagyományos értelmében vett eltűnésről, mert az esetek többségében általában ismert a kiskorú tartózkodási helye (például a gyermek megszökött gondozási helyéről). Előfordul, hogy egy kiskorú egy évben akár több alkalommal is engedély nélkül távozik a kijelölt gondozási helyéről” – írták, illetve hozzátették, hogy ahányszor az adott gyermek megszökik, az annyi körözési eljárás elindítását jelenti. Tehát a 2020-as évben kiskorúak eltűnése miatt indított 18 244 körözés nem feltétlen 18 244 gyermek eltűnését jelenti, mivel megesik, hogy egy gyermek többször is megszökik otthonról.

Az alábbiakban látható táblázatból pedig az is kiderül, hogy a tavalyit megelőző esztendőkben pontosan hány gyermek eltűnésével kapcsolatban kellett körözést lefolytatni.

2015 és 2020 között ennyi gyermek eltűnése miatt rendeltek el körözést Magyarországon / Fotó: ORFK

2015 és 2020 között ennyi gyermek eltűnése miatt rendeltek el körözést Magyarországon / Fotó: ORFK

Az ORFK által közölt adatokból (amelyek a már lezárt eljárások számáról adnak tájékoztatást, a statisztikában való rögzítés időpontja szerint) az is kiderült, hogy az elmúlt években igencsak megszaporodtak a gyerekkereskedelemmel, gyerekcsempészettel és gyerekrablással kapcsolatos bűncselekmények. Az ORFK adatai szerint (szemben az Eurostat által készített, fentebb ismertetett felmérés eredményével) Magyarországon 2015-ben három 14-17 év közötti fiatalkorú volt érintett emberkereskedelemben, 2016-ban „csak” egy 14-17 éves gyereket raboltak el, 2017-ben három esetben volt fiatalkorú (14-17 év közötti) az emberkereskedelem sértettje, míg 2018-ban egy 14-17 éves kor közötti gyerek csempészésével kapcsolatban indítottak eljárást.

2019-re viszont már jócskán megemelkedett az azt megelőző években tapasztalt, gyerekkereskedelemmel, gyerekcsempészettel és gyerekrablással összefüggésbe hozható esetek száma. 2019-ben már a 14-17 éves korúaknál 18, míg a 0 és 13 év közöttieknél egy gyermek volt érintett emberkereskedelemben. 2020-ra viszont még tovább nőtt a bűncselekmények száma, ugyanis 21 fiatalkorú (14-17 éves) és 5 gyermekkorú (0-13) esetében indult eljárás emberkereskedelem, míg 6 esetben emberrablás miatt.

Az ORFK ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy 2018 második félévében megváltozott a statisztikai adatok rögzítésének módja, amely szerint, ha egy gyermek több bűncselekményben is érintett, akkor mindnél feltüntetik. Tehát például a 2020-as évben emberkereskedelem miatt 21 fiatalkorú és 5 gyermekkorú esetében indított eljárás és a 6 emberrablásos eset akár fedheti is egymást, mivel egy gyermek lehet egyszerre érintett emberkereskedelemben, illetve emberrablásban is.

Kérdésünkre, miszerint milyen valószínűséggel kerülnek meg az eltűnt gyermekek itthon, elárulták, ez számos tényező függvénye ( például az eltűnés körülményei, oka, helyszíne). Mint írták, az eltűnt kiskorúak mintegy 30%-a a bejelentés megtétele után egy napon belül, újabb 30%-a a bejelentés után egy héten belül, míg 35%-a egy hónapon belül előkerül.

A fennmaradó 5%-ba tartoznak azok a kiskorúak, akiknek az eljáró hatóság az adatgyűjtés során felmerült információkra figyelemmel vélelmezi a tartózkodási helyét, csak egyéb okból nehézkes a felkutatásuk (külföldön tartózkodnak, családja, barátai bújtatják)

– közölte az ORFK.

Ha segítség kell

Ha Ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, tárcsázza a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot, akár mobiltelefonról is!


www.blikk.hu/streaming/minden-lany-neveben-igaz-tortenet-gyerekrablas-netflix/rb12mr3

Komment írása

Article Tags:
Article Categories:
blikk
banner

Vélemény, hozzászólás?