Júl 9, 2020
23 Views
0 0

Mindig ott volt tettrekészen, ahol ártani lehetett

Written by

Hamisan vádoltunk meg bűnösöket

– állítólag sok évvel az atomtitkok kiadásával vádolt Julius és Ethel Rosenberg kivégzése után így értékelte Roy Cohn a történteket. Ügyészként Roy Cohnnak kulcsszerepe volt abban, hogy a Rosenberg házaspár mindkét tagja villamosszékbe került 1953-ban. A példátlanul súlyos ítélet (Ethel és Julius voltak az egyedüli amerikai civilek, akiket a hidegháború idején kémkedésért kivégeztek) kapcsán sokan beszéltek arról, hogy a kort jellemző kommunistaellenes hisztéria miatt kellett ezen a két emberen példát statuálni. A teljes igazság máig nem derült ki, de a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Julius Rosenbergnek voltak szovjet kapcsolatai, viszont az atomtitoknál jóval jelentéktelenebb információkat adhatott csak ki. Ethel Rosenbergnek pedig semmi köze nem volt az egészhez, teljesen ártatlanul végezték ki.

Több mint hatvan évvel később Julius és Ethel Rosenberg egyik unokája, Ivy Meeropol dokumentumfilmet készített Roy Cohnról, aki később ügyvédként csinált karriert. Nem a nagyszüleiről, nem a Rosenberg-perről, hanem Roy Cohnról forgatott. És bár a Zsarnok. Gyáva. Áldozat. Roy Cohn története című film sokat foglalkozik a Rosenberg-üggyel, mégiscsak Cohn alakját helyezi a középpontba, őt próbálja megérteni. Ez pedig egyáltalán nem könnyű feladat.

[embedded content]

Roy Cohn alakja nemcsak a történelem iránt érdeklődőknek lehet ismerős. Tony Kushner drámaíró Angyalok Amerikában című színművében szintén ő az egyik főszereplő. A nyolcvanas évek Amerikájában játszódó történet fiktív szereplőkkel van tele, de a szerző beemelte közéjük Roy Cohnt, mert nála ellentmondásosabb figurát úgysem tudott volna kitalálni. A darabból 2003-ban készült minisorozat, ebben Al Pacino játszotta Roy Cohnt nagyszerűen. De nem kevésbé emlékezetes Kulka János Roy Cohnja sem, aki a Nemzeti Színház 2012-ben bemutatott Angyalok Amerikában előadásában játszotta az ügyvédet.

De mitől ilyen érdekes Cohn? Leginkább talán attól, hogy mindig ott volt, okosan, felkészülten, tettre készen, ahol éppen ártani lehetett.

A Rosenberg-per idején megdöbbentően fiatal, mindössze 23-24 éves volt. Nehéz eldönteni, hogy meggyőződésből vagy karrierizmusból akarta mindenáron villamosszékbe juttatni őket, a dokumentumfilm szerint mindkettő befolyásolta. Tény, hogy manipulálta a tanúkat és a bizonyítékokat. Ahogy az is tény, hogy emiatt, elmondása szerint legalábbis, semmilyen lelkifurdalást nem érzett. (Tony Kushner drámájában ez némileg másképp van, ott a haldokló Cohnt Ethel Rosenberg szelleme kísérti.)

MV5BYWMyOGY3MzctYWJmMy00YjY0LWJkZTEtN2VhOWYzZmI2NzMzXkEyXkFqcGde

A Rosenberg-per után Joseph McCarthy mellett kötött ki, a szenátor Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottsága kommunizmussal vádolt boldog-boldogtalant, és tett tönkre számtalan karriert és életet. Ezek a feladatok meg is alapozták Cohn pályáját és kétes hírnevét. Ügyvédként folytatta, maffiózókat, befolyásos üzletembereket, politikusokat védett, és folyamatosan kavart valamit a háttérben. Soha nem akart politikai pályára lépni, de fénykorában több befolyása és hatalma volt, mint sok politikusnak.

Ivy Meeropol ahhoz képest, hogy egy olyan emberről készített filmet, akinek nagy szerepe volt a nagyszülei kivégzésében, dicséretes visszafogottsággal beszél Cohnról. Nagy teret ad az apja és a nagybátyja küzdelmének, akik fiatal felnőtt koruk óta a szüleik nevének tisztára mosásáért harcolnak. Sok szó esik a fájdalomról is, amit ők gyerekként átéltek, amikor szüleiket látogatták a börtönben, majd amikor többé már nem mehettek be hozzájuk. Néha az az ember érzése, hogy ez a történet, a család története egy külön filmet érne, nem csak egy közjátékot a Cohn-sztoriban.

A Zsarnok. Gyáva. Áldozat. azonban minden körültekintése ellenére sem tud, talán mert nem is lehet magyarázatot adni a Cohn-jelenségre.

Minden kornak megvan a maga Roy Cohnja. A megalkuvó, aki úgy csavargatja a törvényt és az erkölcsöt, hogy a célok igazolják az eszközöket

– mondja az egyik megszólaló. Ez persze igaz, de mégis megdöbbentő látni, ahogy a meleg Cohn a melegek jogai ellen ágál. Ráadásul Cohn nem egy melegségét titkoló, azzal küzdő ember volt, hanem olyasvalaki, aki bárhol megjelent fiatal, jóképű szeretőivel (még a Fehér Házba és bevitte őket és bemutatta Reagan elnöknek), és aki állandóan bulizott a meleg közösség népszerű szórakozóhelyein. Ezzel alaposan felbosszantva például John Waters filmrendezőt, akinek nem fért a fejébe, hogy van pofája részt venni a melegek társadalmi életében, miközben a melegek jogegyenlősége ellen beszél a tévében. Waters keserű mosollyal meséli, hogy a pincér haverja mindig beleköpött Cohn ételébe, annyira idegesítette a homofób szövegeket toló meleg ügyvéd. De nem csak ő volt így ezzel: a film felidéz egy tévéinterjút, amiben Cohn szokása szerint a nők és a melegek jogai ellen érvel (merthogy ezek veszélyeztetik a családokat), amivel úgy felidegesíti Larry Kinget, hogy az eszelős dobolásba kezd az asztalon.

Az már csak hab a tortán, hogy Cohn szokása volt, hogy nemes egyszerűséggel nem fizetett dolgokért, amikért fizetni szoktunk. Nem fizetett adót, nem szerette kiegyenlíteni az éttermi, szállodai számláit. Több tucat számla maradt utána, amikre ráírta, hogy “nem szükséges kiegyenlíteni”, nehogy véletlenül a titkárnője kifizesse.

Azt azonban a legnagyobb ellenségei is elismerik, hogy nagyon okos ember volt. Több is, mint okos: bizonyos politikai, társadalmi fordulatokat előre látott.

Megérezte a konzervatív fordulatot, ami Ronald Reagan kormányzásával jött el Amerikában, és azt is, hogy országos cimborája és ügyfele, Donald Trump még okoz majd meglepetéseket. “Ez a fickó áll a legközelebb ahhoz, amit én a zseniről elképzelek. Amint meglát egy lehetőséget, azon nyomban lecsap rá. Az az érzésem, hogy egy nap, nem is olyan soká, az ország más területein is látjuk majd Donald Trumpot” – mondta róla jóval azelőtt, hogy Trump belépett volna a politikába.

Aztán éppen ő okozta Cohnnak a legnagyobb csalódást. Amikor nyilvánvaló lett, hogy az ügyvéd AIDS-es és haldoklik, Trump eltávolodott tőle. Bár Cohn következetesen tagadta, hogy meleg és AIDS-ben szenved, mindvégig májrákosnak hazudva magát, mindenki számára egyértelmű volt a betegsége. Azt még el tudta intézni magának, hogy bekerüljön a kísérleti AZT-gyógyszerprogramba, és ezzel megkapja az akkor elérhető leghatékonyabb kezelést, de élete végén a pénze és a befolyása is eltűnt. Ezekkel együtt léptek le a barátok is. 

Cohn sok mindent látott előre, de abban tévedett, hogy miként gondol rá majd az utókor. Illúziói persze nem voltak, de azt hitte, hogy főleg a McCarthy-időszak kommunistaüldözései miatt emlegetik majd negatív kontextusban a nevét. Arra azonban nem gondolt, hogy a többi ügye, életének más ellentmondásai sem merülnek olyan könnyen feledésbe. Hogy dokumentumfilm, tévésorozat és színdarab is készül róla, valószínűleg fel sem merült benne. És válik érthetővé Ivy Meeropol témaválasztása: ha minden kornak megvan a maga Roy Cohnja, akkor nem árt újra és újra felidézni, hogy miként fejezték be életüket a korábbiak.

(A Zsarnok. Gyáva. Áldozat. az HBO GO-n nézhető magyar felirattal is.)

Borítókép: rottentomatoes.com

index.hu/kultur/media/2020/07/09/roy_cohn_zsarnok_gyava_aldozat_dokumentumfilm_ugyved_rosenberg_per/

Article Tags:
Article Categories:
Index.hu · Média
banner

Vélemény, hozzászólás?