jún 30, 2020
79 Views
0 0

Csillag születik – Moncz Attila publicisztikája

Written by

Ajax, Arsenal, Bayern München, Borussia Dortmund, Juventus, Internazionale, Liverpool, Manchester United, Milan, PSG. Harmincegy BEK-/Bajnokok Ligája-győzelem, illetve összesen 53 siker a három nagy európai kupában. Ezt a névsort tudtam összerakni azon csapatokból, amelyeket az elmúlt több mint egy évben kapcsolatba hoztak Szobosz­lai Dominikkal. (Persze említhetném még a salzburgi transzferek kapcsán kézenfekvő megoldást, az RB Leipziget is.) Nem azért, mert a menedzsere megkért különböző médiumokat, hogy ugyan már, dobjanak be néhány nevet, hogy aztán a való világban elpasszolhassa, mondjuk, a Wolverhamptonnak, hanem azért, mert a srácnak a tehetsége, az eddig mutatott játéka alapján valahol itt a helye. Ha esetleg valakiben kétség vetődne fel ezzel kapcsolatban: az osztrák labdarúgás újraindulása óta Szoboszlai a Salzburgban mind a tíz tétmérkőzésen kezdett, hat gólt ért el, tízet pedig előkészített. Ha úgy jobban tetszik, 704 percet töltött a pályán, átlagosan 44 perc alatt szerzett pontot a kanadai táblázaton, emellett osztrák bajnok és kupagyőztes lett.

Sam McGuire, a Twenty3Sport munkatársa már háromnegyed éve leírta: „Felejtsétek el Haalandot. Van még egy salzburgi játékos, akiről az európai elit álmodik”, majd nem is titkolta, Szoboszlaira gondolt. Pedig Jesse Marsch, a Salzburg vezetőedzője addigra még nem is rakta rendbe a fejét (az első húsz találkozóból csak heten kezdett), és messze nem játszott olyan formában, mint mostanság, amikor a lélekgyógyásznak sem utolsó amerikai tréner már azt állítja róla, másik dimenzióban futballozik. Ez észrevehető a transfermarkt.de oldal adatai alapján is, hiszen pillanatnyilag ő a helyi Bundesliga legtöbbre taksált játékosa a maga 13.5 millió eurós értékével. Az erős Salzburg-dominanciát (az első tízben csak a Red Bull-ékesség képviselői szerepelnek) mutató rangsorban a második helyen a dél-koreai Hvang Hi Csan áll a maga 10 milliójával.

A 13.5 milliót, illetve a menedzsere, Esterházy Mátyás által egy minapi interjúban említett 20 millió eurós valós értéket többféleképpen is el lehet helyezni a palettán, de nincs olyan összevetés, ami ne azt mutatná, tényleg itt a magyar szupersztárjelölt. Csak azért nem írom, hogy új, mert amióta a labdarúgás már nem sima sport, hanem a világ egyik legnagyobb szórakoztató iparága, ilyen magasságban egyetlen honfitársunk sem járt. Talán csak Dzsudzsák Balázs járhatott volna, de amikor évtizede hasonló időszakot élt át a kor akkori egyik „Salzburgjában”, a PSV-ben, és vele kapcsolatban leírták a Liverpool, illetve a Valencia nevét, ő a vélt vagy valós szakmai kihívás helyett a biztos megélhetést, illetve az Anzsi Mahacskala 14 millió eurós ajánlatát választotta. (Közbevetőleg megjegyezném, mindenkinek más és más az értékrendje, így elítélni semmiképpen sem szabad, én sem teszem, még ha jómagam sokszor úgy is cselekedtem, hogy a kockázatosabb lépést választottam. Vagy ahogy sokkal megfontoltabb kollégám-barátom megjegyezte egyszer: „Tanácsolhatok én bármit, egyben lehetek biztos: a másikat választod”.) Ez az összeg akkor magyar átigazolási csúcs volt, amit azóta ő maga írt át, köszönhetően annak, hogy 2012-ben 19 millió eurót tett le érte a Dinamo Moszkva. Ha tényleg valós a fenti klubok érdeklődése, már csak ideig-óráig él Dzsudzsák rekordja.

Ez azért is simán benne lehet, mert a Salzburgtól nem idegen egy-egy nagyobb összegű klubcsere. Ebben a volumenben öt példát találtam: Naby Keita 29.75 millióért ment a Liverpoolba, Sadio Mané 23-ért a Southamptonba, a már említett Haaland 20-ért a Dortmundba, Amadou Haidara 19-ért az RB Leipzigbe, míg az új klubjába kevésbé berobbanó Duje Caleta-Car szintén 19-ért a Marseille-be. Az osztrák csapat összességében 17 játékos eladását követően könyvelhetett el legalább tízmillió eurós bevételt. Ez a szám már most nyáron, a vírus miatt alighanem visszafogottabb piacon is könnyen elérheti a húszat, hiszen Szoboszlai mellett Hvang Hi Csan és a zambiai Patson Daka is „tízmilliós” lehet. Magyar labdarúgó esetében viszont erre vajmi kevés esély van, az említett portál Szoboszlain kívül csak két lipcsei játékost, Willi Orbánt (16 millió euró) és Gulácsi Pétert (9.5) taksál körülbelül ennyire, de úgy összességében is csak összesen 11 honfitársunk eszmei értéke haladja meg az egymilliós határt.

Ugyanakkor Szoboszlai kapcsán már olvastam-hallottam olyan véleményt is, hogy ha nem H betű lenne az útlevelében, még drágábban is értékesíthető lenne. Az igaz ugyan, hogy a velünk határos országok a jelenben vagy a közelmúltban büszkélkedhetnek-büszkélkedhettek világsztárral, elég, ha David Alabára (Ausztria), Marek Hamsíkra (Szlovákia), Andrij Sevcsenkóra (Ukrajna) vagy Luka Modricra (Horvátország) utalok, arra viszont nincs egyértelmű bizonyíték, hogy miattuk túláraznák honfitársaikat is. Sőt. Megnéztem Szoboszlai kortársait és a nála fiatalabbakat, és a hét szomszédos ország U20-as játékosai között összesen egy olyan futballistára bukkantam, akinek a Salzburg ékkövénél magasabb a piaci értéke: a Fiorentina szerb csatára, Dusan Vlahovics 16 millió eurót kóstál. És azért az ő esetében inkább a Serie A „nyomta meg” a ceruzát, nem pedig a produkció. A húsz bajnokin szerzett hat gól önmagában még nem indokolja a 2.5 millió eurós eltérést. A további hat nemzet legtöbbre taksált tinédzsere viszont sehol sincs Szoboszlaihoz képest: Domagoj Bradaric (horvát) 5.8, Christoph Baumgartner (osztrák) 5.4, Robert Bozeník (szlovák) 3.2, Vladiszlav Szupriaga (ukrán) 2.7, Denis Dragus (román) 1.3, Benjamin Sesko (szlovén) pedig 1.1 millió eurót ér. Pedig nekik nem kell a „kőkorszakig” visszanyúlni, hogy világklasszis példa legyen a szemük előtt.

Az, hogy korosztályában Magyarországon Szobosz­lai a legértékesebb, természetes, az már kevésbé, hogy százszor annyit ér, mint a holtversenyben második Kiss Tamás (legutóbb a Puskás Akadémia kölcsönjátékosaként Diósgyőrben szerepelt) és Kusnyír Erik (Debrecen). Azon a poszton, amelyen őt a transfermarkt.de rangsorolja (bal oldali középpályás) már most a világ nyolcadik legtöbbre tartott labdarúgója – korosztálytól függetlenül. Az előtte állók közül mindenki idősebb nála, hatan (Filip Kosztics, Ryan Sessegnon, Raphaël Guerreiro, Todd Cantwell, Marc Cucurella, Harvey Barnes) a top 5 bajnokság valamelyikében szerepelnek, Rafa Silva (Benfica) pedig 2016-ban Európa-bajnok volt a portugál válogatottal. Korosztályában, a húsz év alattiak között már most az ötvenedik legnagyobb eszmei értékű futballista, de amíg mondjuk Jadon Sancho (117 millió euró) vagy Joao Félix (81) esetében jelenleg nem érdemes kételkedni a rangsoron, több esetben a klub, a bajnokság vagy a felhajtás is jelentheti a különbséget.

A számok azért az átlagnál ritkábban hazudnak, főleg a megfelelő kontextusban. Azt is szeretném rögzíteni, Szoboszlai Dominik még nem világklasszis játékos, de ennek a lehetősége benne van, és nagyon remélem, az első tagmondat hangsúlya a „még” szócskán van. Jó lenne megtalálni végre a legújabb kor első ilyen magyar futballistáját, nem pedig újabb taggal gyarapítani az elkallódó tehetségek feliratú dossziét. Az iráni Szepahant vagy a lengyel Zaglebie Lubint már unom, kellene egy olyan játékos, aki el is jut odáig, amire a talentuma predesztinálja.

www.nemzetisport.hu/minden_mas_foci/csillag-szuletik-moncz-attila-publicisztikaja-2770325

Article Categories:
nemzetisport
banner

Vélemény, hozzászólás?